Századok – 1901

Értekezések - REISZIG EDE: IV. Béla király és a János lovag-rend Magyarországon 520

' 540 REISZIG EDE. hogy miután a lovagok egyházi hatóságoknak nincsenek alávetve, senki se merészelje őket egyházi tilalom alá vonni, hanem Tía~valami panasz merül fel ellenök, forduljanak a római curiához; 1259 decz. 9-én pedig az esztergomi rendház tagjainak mindennemű tized-fizetéstől való mentességét igazolja.1

) Az Ottokár elleni szerencsétlen hadjárat következtében IY. Béla. Styriát végkép elvesztvén, fiát István

t a styriai kormányzóságért a tiszántúli és az erdélyi részekkel kárpótolta; Ε területeken István korlátlan hatalmat kezdett gyakorolni, a mi miatt csakhamar viszályba keveredett atyjával, Béla királyijai. Az apa és fiu közt közel négy évig tartó elkeseredett küzdelemtől a János-lovagok teljesen távol tartották magokat, legalább nincsenek adataink, hogy akár az egyik, akár a másik párthoz csatlakoztak volna. Amúgy is elég gondot adott nekik vagyoni viszonyaik rendezése. Ë téren némi hanyatlás jeleit vehetjük észre. Például az ősi szent János kolostorhoz tartozó elpusztult Er-Adony és Yezend birtokokat 1262-ben a rend tartományi mestere 50 ezüst márkáért adta el Kereki Jánosnak.2) Sőt egyes erőszakos szomszédok is sok kárt tettek birtokaikban; ezek közül azonban Szöch fiát Jánost, az esztergomi praeceptor panaszára, IY. Béla 1263-ban Telki nevű Somogy vármegyei birtokának elvesztésével büntette hatalmaskodásáért, s a birtokot a lovagrendnek ítélte oda.3) Az ifjabb királylyal folytatott küzdelem még 1263-ban is egyre tartott, s bár apa és fiu aug. 3-án Zólyomban látszólag megbékéltek, az egyenetlenség még ez év végén újra kitört s a béke csak 1266-ban tért vissza szíveikbe. A hosszú, küzdelemmel teljes uralkodás végre megtörte IY. Béla király életerejét s 1270 máj. 3-án a Nyulak-szigetén elhalálozott. A mi Béla király szeme előtt lebegett, hogy a magyar birodalom délkeleti részét, mint egy hűbéri alapokon nyugvó, állandó jellegű, hadi szervezettel bíró határőrvidéket a Jánoslovagok lássák el, meghiusult. De a mit a király akkor tervezett, az a XYI. század folyamán ugyanazon czélzattal létesült az ország délnyugati sarkában, mely szervezet a török uralom megdőlte után hovatovább behálózta az ország déli részeit. Magyar Sión, I. 298. 1. — Theiner id. m. I. 242. a) Az előbbi Bihar, az utóbbi Szatmár vármegyében. (Károlyi-Okit. I. 2—3.) 8) Fejér id. m. IY. 3. 311.