Századok – 1901
Értekezések - REISZIG EDE: IV. Béla király és a János lovag-rend Magyarországon 520
IY. BÉLA KliíÁLY ÉS A JÁNOS LOVAG-REND MAGYARORSZÁGON. 535 Π. A harminczadik évében járó IV. Béla király, a mint atyja halála után 1235 okt. 14-én Székesfehérvárott magát megkoronáztatta, erős kezekkel ragadta meg a kormány gyeplőjét, A II. Endre alatt elharapódzott visszaéléseket, a hatalmasok befolyását egyszerre akarta megszüntetni, a mi sokaknáT természetesen visszatetszést keltett, mert számos régi szokást törölt el; de sokkal érzékenyebben sújtotta az egyháziakat és világiakat egyaránt az elfoglalt várbirtokok visszakövetelésé által. Már atyja idejében (1233—1234) sem szüneteltek^ az »örökségek visszakövetelése« végett kirendelt királyi bizottságok, sot működésök már akkor panaszra szolgáltatott okot a János-lovagok részéről. IX, Gergely pápa a lovagok panasza következtében 1234 jan. 16-án inti Bélát, hogy jogaikat és birtokaikat tiszteletben tarts a s a nekik eddig okozott károkat térítse meg. IV. Béla trónra jutásával főleg Kálmán herczeg befolyására, a ki, mint láttuk, a templomos-renddel a szlavóniai birtokok elvétele miatt már évtizedek óta húzódó perben hajthatatlan maradt, — a kiküldött bizottságok új erővel fogtak a munkához és oly gyorsan jártak el, hogy e miatt az 1235 év végével már egymásután érkeztek panaszok a Johanniták, a templomosok, a cisterciták és a szent Lázár-rend részéről a pápai udvarhoz.1 ) Különösen az bánthatta a lovag-rendet, hogy a király a magán adományokat sem tartotta tiszteletben; így Tapolcsányt, melyet Torda több más birtokokkal együtt az esztergomi lovagoknak ajándékozott, Dénes tárnokmesternek adományozta.2 ) A pápa 1236 jan. 16-án a váczi és boszniai püspököket is felhívta, hogy IV. Béla királyt komolyan intsék mindazon jószágok visszaadására, melyek Imre és II. Endre királyok adományozása ellenére a lovagoktól elvétettek.3 ) Kálmán herczeggel szemben, a ki a drávántúli részeken szintén királyi biztosként működött, a pápa már erélyesebb eszközökhöz nyúlt. A pécsi püspököt bízta meg mindazon helyeknek egyházi tilalom alá való vetésével, a hol a herczeg megfordul, mi által komoly akadályt gördített a herczeg hivatali működése elé. A püspök azonban aligha alkalmazta a ') Pauler id. m. II. 132. a) Knauz : Magyar Sion, I. évf. 314. 3) Theiner id. m. I. 142. — Fejér id. m. IV. 1. 33. — Katona : Hist. crit. V. 768.
