Századok – 1901

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A nemzetközi történelmi congressus második ülés-szaka 507

508 LÁNCZY GYULA. tudományok, az irodalom, képzőművészet és zene összehasonlító (comparée) történetének külön-külön osztályokat, a gyakorlat­ban megannyi külön és önálló szakcsoportot szánt és rende­zett be, — mint azt a mult évi február-hóban kibocsátott s a Századokban is közzétett »Felhívásunk«-ban részleteztük.1) És mindjárt hozzá tehetem : e felhívásnak és megindított tár­gyalásainknak magyar részről kizárólag a köztörténelmi szakra nézve volt sikere, — tehát azon törzs-csoport tekintetében, mely társulatunkat legközelebb érdekli. Tevékenységünket és Párisban figyelmünket tehát kizá­rólag ez az első köztörténelmi osztály és tárgyalásai kötötték le, azon órától fogva, midőn mult évi julius 23-ika (hétfő) reg­gelén a Sorbonne udvarán, Európa nyolczszázados kulturfejlő­désének ez elsőrangű emlékhelyén, szinte öldöklő hőségben összegyültünk, az utolsó óráig, melyben a hét végén, szombaton este, a Congressus záró összes ülését tartottuk ugyanazon kopott és kényelmetlen földszinti teremben, melyet még sem fog senki elfeledni, bárki legyen, a ki hosszabb-rövidebb ideig rozoga padjain hallgatva ült, vagy kezdetleges ütött-vert kathedráján beszélni, olvasni hivatott vala. A Congressust tudvalevőleg Gaston Boissier díszelnök előadása nyitotta meg, mely korunk történelmi mozgalmának jellemzésében utalt annak egyetemességére, nemzetközi kapcso­latára, de ennek daczára fokozódó nemzetiességére, a nemzeti érzületnek általa ért kidomboi'odására, mondhatnók, kiélesedé­sére és benső elszigetelésére. Ha jól hallottam, ez a gondol­kozó s ízléses római régész és litterator különös megelégedés­sel vívmánynak tüntette fel ezt a fokozott nemzeti elkülönítést. Eszembe jutott egy másik coyiférence, melyet évekkel ezelőtt ugyanezen a helyen tartott Renan (Qu'est-ce qu'une Nation ?) s a melyben a történelmi tanulmány haladásának, " intensiv irányának veszélyeiről szólott, mert Penan voltaképen a nagy kialakult kulturnemzetek actuális fenmaradását s uralmát látszott üdvösnek tekinteni, szemben a nemzetiségi igényekkel, melyeket a túlszoros történelmi vizsgálódás és merő retro­spectió kezde felszínre vetni és megrögzíteni. Még az nap délután Brunetiere előadását hallgat­hatták az oda sereglett idegenek és vidékiek, egy európai iro­dalomról, vagyis ennek összehasonlító aesthetikai és történeti tárgyalásáról, anyagáról, hatásairól és módszeréről. A Revue des Deux Mondes szeptember 15-iki számában olvasható a tanulmány, mely szerzőjének legszerencsésebb alkotásait és ») 01 v. Századok, 1900. 249 és köv. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom