Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

486 THALLÓCZY LAJOS. lépést sürgette. Ε beszédében nyíltan kimondotta : »nem látok érdeket a monarchiára nézve, hogy ezen háborúban részt vegyen. Mondják sokan, hogy a semlegesség, a béke és önálló érdekeink felfogására épített e politika a gyengeség politikája. A semlegesség a béke politikája, nem a gyengeség politikája; a gyengeség politikája az, ha magunkat önálló érdekeink mellőzésével mások, vagy az események vak menete által háborúba sodortatni engedjük.« Érdekes e fellépése, mert a mély tanulmányú államférfi nem ephemer czélok elérése kedvéért beszélt így. Ez a körülmény is mutatja, hogy a belpolitikai conservativismus nem azonos a külügyi téren való passiv magatartással. Más térre lépnék, ha tovább fűzném a fonalat. Gróf Andrássy Gyulával régi barátság fűzte egybe ; még az 1848 előtti pozsonyi falkavadászatokon barátkoztak össze s a mi legnagyobb újkori államférfiunk igaz méltatói közé tartozott Szécsen. Vele szemben is, mint mindenkivel, előadta bírálatát, de Andrássy volt az egyetlen, kinek személyes eharmeja őt is lefegyverezte. Ugyancsak Andrássy kérésére vett részt 1870-ben a londoni Pontus-conferenczián.2) Ezek voltak életének tán utolsó napjai, mikor hajlamainak megfelelően régi barátjával Apponyi Rudolffal belemélyedhetett kedves Londonjába. Hanem »a régi Angliát mélyreható átalakulási folyamatban találtam, — úgymond — nem a régi többé.« Férfikora teljében állott még, midőn a hetvenes évek anyagi megpróbáltatásai mindig nagyobb mértékben ránehezedtek. Szenvedett, tűrt és — olvasott. S a tudomány és irodalom vezette őt a keservek, a sok tekintetben csalódott remények halmazából — ide hozzánk. *) Ε beszéde nagy feltűnést keltett. Schweinitz Lothar német es. nagykövet annak idejében szóval is jelezte e beszéd hatását Berlinben. Jellemző adat arra nézve, hogy Szécsen Antal ezen szereplését miként Ítélte meg a közvélemény, Szécsen Antalnak a Borsszem Jankó 1871 jnl. 23-iki számában Agai Adolftól írott croqnis-szerű, de szereplésének beható ismerete alapján írott ügyelemre méltó elmefuttatása. Valósággal vezérczikk lett belőle, mint írója maga is érezte. ") Depêchei a vörös könyvben. L. e részben a magyar delegáczióban 1871 jun. 27-én tartott tanulságos beszédét.