Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

484 THALLÓCZY LAJOS. gúny mint tisztelet ? Egészen másképen állna a dolog, ha olyan állásról volna szó, melyben a horvát dolgokra befolyhatnék, a nélkül hogy a horvátországi nemzetiségi igények képviselete kitünőleg engem illetne; ily állás megfelelt volna némileg azon fönemlített közjogi hazafiságnak, mely 1848 előtt létezett és mely lehetővé tette, hogy egy egyén mind a két országot és nemzetet szolgálja, de mint horvát kanczellár a horvát közjogi és nemzeti állás képviselőjének csak akkor lennék tekinthető, ha nemzeti tekintetben legalább a két országnak nyelvét hasonló mértékben bírnám; kérlek tehát, adott alkalommal ne végy számba, lia ezen állás betöltéséről lenne szó, mert azt semmi esetre el nem fogadhatnám.« Nem vállalta el a hivatalt, s jól tette. »Az élet küzdelmei és csalódásai között, miket csak kevesen kerülhetnek el, legbiztosabban úgy óvhatjuk meg a szemlélődés szabadságát, az ítélet függetlenségét és elfogulatlanságát, ha a napi szenvedélyek zajlásától független szellemi érdekű területet foglalunk le számunkra.« így számolt be magának s beállott nézőnek az élet színpadán, beült a páholyba s nézte a szereplőket. Igaz, hogy néha meg-megrezzent benne a cselekvés után való vágy.1) Mert unalmas ám folyvást csak nézni azt, a mit^mások cselekesznek. Barátjai és családja körében azonban elfeledé ezt a néha fel-feltörő érzést. De nem sokáig maradt meg puszta nézőnek. Küzdelemre vágyó természetét jellemzi, hogy az 1865-iki országgyűlésen, noha személyes helyzete nem volt épen kényelmes, újra fölvette parlamenti tevékenységét s helyt állott. A közügyek és kedves olvasmányai tölték be lelki világát. Kezdte jól érezni magát Pesten régi barátai s új ismerősei körében. Elénk részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. Nem tagadta meg soha múltját, a kiegyezési tárgyalások folyamán aggodalmait kifejezte mindig, — így 1866 ápr. 16-án politikai hitvallás-számba menő nagy beszédében, — de elismerte a győztes kiegyezés szükséges voltát. »Tévedtem, mint Majláth ') Épen 1805-ben.