Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

482 THALLÓCZY LAJOS. be a vér és vas-elmélet rendszer hívei közé, de vájjon a diplomaták közt csak az új mintájúak jók-e? Legkiválóbb politikusaink egyike mondá, hogy Szécsenből azért nem lett volna jó diplomata, mert nem tudott nem igazat mondani. Megengedem, hogy vannak esetek, mikor nem lehet, de nem is szabad idő előtt fölfedni mindent. Vannak azonban informáló diplomaták is, a hol a széles szemkör és alapos tudás adja meg a cselekvés irányát. Ilyen lett volna Szécsen Antal is. De majdnem elhallgattam egy fontos tényt. 1865-ben, midőn a horvát kiegyezés már napirendre kerülendő volt, igaz barátja Majláth György felszólítá, hogy vállalja el a horvát udvari kanczellárságot. Erre Szécsen Antal ezt a jellemzetes választ adta : »A legkomolyabb, minden oldali megfontolás után újólag azon eredményre jutottam, hogy a horvát kanczellárságot, leginkább pedig mostani alakjában semmi esetre el nem fogadhatnám. Indokaim személyes és közérdekű természetűek. Mi az elsőket illeti, teljes meggyőződésem, hogy akárminő fordulatot vegyenek a horvát dolgok, még azon esetre is, ha a Magyarországgali összeköttetés helyre áll, - - azon régi viszony, melynél fogva a horvátok (az 1741-iki törvények értelmében) valódi magyaroknak tekintettek, a fajnemzetiségi eszmék uralkodása folytán tényleg nem fogna helyreállíttatni. Míg ez az ellentét nem uralkodott, tehetségem szerint iparkodtam mind a két ország érdekeinek eleget tenni : tekintetbe nem vévén Pozsonyt, vagy zágrábi népszerűtlenséget, védtem a magyar érdeket Horvátországban, a horvát jogokat a magyar országgyűlésen; de most, hol véleményem szerint választanom kell, nincs semmi kedvem magamat és gyermekeimet oly országgal és nemzetiséggel ugyanazonosítani, mely nagyobb tevékenységnek semmi tért nem nyit és nem nyitand. Ha Horvátországot valódi hazámnak tekinteném, ezen körülmények nem bírnának előttem semmi súlylyal; a liaza területének parányisága, szellemi vagy anyagi hátramaradása nem oldhat föl a haza iránti kötelességtől, de minekutána a család eredete nem szolgálhat kizárólag a haza fogalmának alapjáúl, minekutána továbbá azon, ha úgy szabad mondanom, közjogi hazafiság, mely 1848 előtt a horvát és magyar szerepek