Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. bef. közl. 481

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. HARMADIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. VII. Szécsen Antal gróf, az exminiszter, nem sajnálta sohasem a hatalom elvesztését. Az az érvényesülési vágy, mely minden eszközt jónak talál, nem volt meg benne. Sokkal finomabb s érzékenyebb volt a lelke, sokkal több a philosophiája. Csakhogy akár azért, mert a viszonyok nem engedték meg erélye kifejtését, akár azért, mint hinni bátorkodom, mert sokkal többet tudott annál, semhogy bátor legyen : gyakorlati politikusnak nem vált be. És mégis kár, hogy ily tehetség parlagon maradt. Az élet tragikuma alatt nemcsak azt értem én, hogy valaki nem ér el bizonyos magaslatot, bizonyos hatalmi kört, melyre általán véve képesítve van. Annak legföljebb nincs szerencséje s azzal a vigasztalással érheti be, hogy a könnyű szalmaszálat sodorja leggyorsabban a víz. Tragikum az, mikor valakit esze, kedve, tanulmányai valamely pályára képesítenek, s épen azt az egyet nem éri el, hanem neki meg nem felelő pályán kell sikertelenül működnie. Szécsen Antalt tehetsége a diplomácziára utalta. Nem kereste, de őt sem keresték. Mi, a kik emlékezetét gyászoljuk, tán örvendhetünk neki, hiszen a mienk, a mi tudományunké maradt; de ez az ember, ki nagy szolgálatokat tehet vala a köznek, természetes hivatását még sem érte el. A ki oly kitűnően jellemzi az embereket s viszonyokat, mint ő Tanulmányaiban, még akkor is, mikor egyoldalit, a ki a lényegest meg tudja különböztetni a lényegtelentől, abból íinom diplomata lett volna. Ha nem állt volna is SZÁZADOK. 1901. YI. FÜZET. 31