Századok – 1901

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - I. közl. 15

ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁRSASÁG. 2 7 Arra az esetre, ha Zsigmond nehézségeket támasztana az egész kölcsön visszafizetése iránt, vagy azzal a megjegyzéssel élne, hogy ez esetben a köztársaságot az imperiumbeli területek birtokában minden ellenérték nélkül erősíti meg, a tanács nem bánja, ha Zsigmond csak a kölcsön adott összeg nagyobbik részének, mely azonban legalább 30,000 arany legyen, visszafizetésére kötelezi magát, a többit ám tartsa meg magának az érintett megerősítés ellenszolgálata gyanánt.1

) A velenczei tanács arra az esetre is tekintettel volt, ha Zsigmond a magyar rendek hozzájárulását kieszközölni nem akarná. Ez esetre a követek fel voltak hatalmazva, a fegyverszünetet e nélkül is megkötni a császárral.3

) Ha pedig akár örökké tartó béke, akár hosszabb ideig tartó fegyverszünet létre nem jöhet a velenczei birtokokra nézve, s a császár csak az imperiumbeli területek birtokában hajlandó a köztársaságot megerősíteni, akkor a követek egész 20,000 aranyig mehetnek Ígéreteikben, a jelenlegi fegyverszünetek fentartatván, a mely összegnek lefizetése azon időközökben történnék, melyek a 3-ik pontban mondatnak ki, esetleg az egyezség megkötésekor mindjárt ki is fizettetnék. Nem veszi azonban a köztársaság rossz néven, ha ez összegen alúl maradnak a követek.3) Végezetül pedig még azt az utasítást is nyerik a követek, hogy lia a megindult tárgyalások nem lennének rövid idő alatt liefejezhetők, vagy ha a császárnak szüksége lenne pénzre, s a milanói herczeg a császárnál nem szűnnék meg tovább is a kibékülés végett zörgetni, 5000 aranyig terjedő összeget adhatnak a császárnak, mely összeget azután esetleg, ha az egyik vagy másik megoldás létre jön, a megfelelő összegekből le lehet vonni.1) Minderre nézve pedig a követek utasíttatnak, hogy e tárgyalásokat a legnagyobb titokban folytassák a császárral, nehogy a milanói herczegnek vagy valamely jóakarójának fülébe jussanak s Visconti részéről valamely módon megakadályoztassanak.5) Látjuk ebből, hogy a signoria minden eshetőségre gondolt s hogy a fősúlyt a pénzre fektette, melynek kilátásba helyezésével az örökké pénzzavarban szenvedő Zsigmondot megnyerni igyekezett. Igazi kalmár szellem nyilatkozik meg e pontokban, melyek egyike-másika a királyra nézve tényleg lealázó tartalmú, mint pl. az 5-ik pont. Az utasítás azonban nem feledkezik meg a császár tanácsosairól sem. A követek utasítást nyertek e végből, hogy első sorban a császár kanczellárját, Schlick Gáspárt igyekezzenek ') Β. T. Α. XI. 74. sz. 5. §. 2) TJ. ο. 0. §. *) U. o. 8. §. 5) tf. o. 9. §. s) U. O. 7. §.