Századok – 1901

Tárcza - Szilágyi Sándor síremléke 457

458 TÁRCZA. a meleg érzése, mely valahányszor Szilágyi Sándorról emlékezet leszen, mindég meg fog újulni a szívekben. Sokan jöttek el, hogy erről bizonyságot tegyenek. Társulatunk részéről ott voltak : Tlialy Kálmán és Pauler Gyula alelnökök, Aldásy Antal, Angyal Dávid, Barabás Samu, Békefi Bemig, Borovszky Samu, Czobor Béla, Emich Gusztáv, Fejérpataky László, Eraknói Vilmos, Hampel József, Illéssy János, Kammerer Ernő, Károlyi Árpád, Kollányi Ferencz, Lánczy Gyula, Pettkó Béla, Schünherr Gyula, Thallóczy Lajos ig. vál. tagok, Acsády Ignácz, Debreczenyi Miklós és Keiner Zsigmond tagtársaink, továbbá Szalay Imre a M. Nemzeti Muzeum igazgatója, Várady L. Árpád kultusz-miniszteri osztálytanácsos, Thuróczy Adolf min. tanácsos, Klinger István és Keiner János egyetemi tanárok, az egyetemi könyvtár képviseletében Ferenczi Zoltán igazgató vezetése alatt Dedek Crescens Lajos, Dézsi Lajos és Kudora Károly küldöttségileg ; ott voltak végűi a megboldogultnak vérszerinti hozzátartozói közül a Mayer, Pettkó, Töttösy családok tagjai és többen mások. Az ünnepélyt Tlialy Kálmán alelnök nyitotta meg tőle megszokott módon rövid, de annál tartalmasabb, lendületes beszéddel. Magasztalta Szilágyi Sándor pályáját és munkásságát, a ki akkor lépett az irodalom mezejére, mikor a magyart eltiporták, mikor a nemzetnek csak múltja volt. Ο nem esett kétségbe a jövő felől. A forradalom után első volt, a ki újságot alapított s ezer veszedelem közt is tudta módját találni a csüggedő hazafi érzés élesztősének, a megtámadott nemzeti hagyományok ápolásának. Ezen az úton lett historikussá, a ki nemcsak maga írt számos kiváló történelmi művet, hanem egész gárda fiatal történetírót nevelt, buzdított és irányított. Az alelnök hálás köszönetet mondott Fadrusz János szobrásznak a művészi becsű bronz reliefért, melyet a síremlékre készített ; végűi köszönetet mondva az adakozóknak s a megjelenteknek, átadta a szót az ünnepély szónokának, Borovszky Samu tagtársunknak, a kinek valóban meleghangú, szép formás beszédét íme egész terjedelmében közöljük : Borovszky Samujbeszéde. A Magyar Történelmi Társulat választmánya nevében és megbízásából háborgatom meg síri nyugalmadat, dicsőült szellem, egykor vezérünk és mesterünk ! Nem azért, hogy elmondjam, ki voltál nekünk, kit vesztettünk tebenned, — hiszen ezt mindnyájan tudjuk, érezzük ; — hanem hogy a nemzetünk története iránt benned rajongásig fokozódott lelkesedésből, még egyszer, vagy inkább : újra meg újra, üdítő harmatcseppeket szívjunk magunkba. Sok helyen nem látunk tégedet, csak pusztán maradt nyomodat. És hiába szomjúhozzuk, mi kora vénségre jutott ifjak, az örökké fiatal