Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. közl. 385

408 THALLÓCZY LAJOS. hogy miként restituáltassanak. Csak azoknak a maguk egészében való elismerését ellenezte hevesen, erélyesen. De époly tüzete­sen vitatta a magyar országgyűlés jogát, hogy az döntsön a képviseltetés tárgyában, melyet az októberi diploma supponált. S e heves, izgatott időkben Szécsen a miniszter, Virgilt, Tacitust és Ranket olvassa s azokról jegyzeteket készít. Akár csak Gladstone, mikor éjfélkor szórakozás kedvéért Herodotost fordította. Minisztersége válságra jutott, mikor az 1861 február 26-iki pátensben, Szécsen nézete szerint is az októberi diploma elle­nére, imperative octroyálták a birodalmi tanácsban való rész­vétet Magyarországra. És ő aláírta mégis. »Az én pályámnak vége van, de Vay ne írja alá, őt még használhatják.« *) Azzal, hogy kétségtelenül aláírta a pátenst, feláldozta magát társai­ért. Noha első sorban ezért cselekedte, de benső meggyőződése ellenére is az a föltétlen, mondhatni katonai loyalitás vezérlé, melylyel a felsőbb akaratot teljesíté, s ezzel is az ügynek vélt szolgálatot tenni. Ezzel a politikai következetlenséggel elveszett lába alól a talaj.2) Egyébiránt az 1860-iki kabinet belviszonyainak és Szé­csen szereplésének méltatását már pragmatice is előadhatjuk. Az 1865 évi országgyűlés megnyitása előtt ugyanis gr. Szécseu kikérte s meg is kapta az engedelmet a felséges úrtól, hogy e tárgyról, ha szóba kerül, nyilatkozhassék. A részletes nyi­latkozásra 1866 ápr. 18-án gróf Andrássy Manónak egy czél­zása adta meg az alkalmat. Szécsen Antal ekkor mondott beszédében a történetíró-politikus érzékével fejtette ki állás­pontját. Igazat mondott s nem kímélte önmagát. Érdemes, hogy beszédének idevágó részét — úgy is, mint amaz idők egyik történeti documentumát, úgy is, mint Szécsen személyi­ségének tükörképét — közöljük : »A februári alkotmány — így szólt 3) — nem volt az önkény 1) Czernin Jaromir gróf közlése. 2) 1861. julius 18-án történt meg fölmentése. Rövid minisztersége korából csak egy, az embert jellemző' tényéről teszek említést. Minisz­terré kineveztetése után első cselekedete volt, hogy régi jóakarójának, Lonovics József érseknek anyagi restitutióját kieszközölje. 3) A főrendiház naplója, 1865. 96—97. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom