Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. közl. 385

GRÓF SZÉCSEN ANTAL·. 393 működésünk minden alajija ? nem marad-e részünkre más szerep, mint az új kormány egyszerű, föltétlen támogatása ? Nem, t. elvbarátim ; az utóbbit a kormány, meggyőződésem szerint, se nem várja, se el nem fogadhatja senkitől, de legkevesebbé azoktól, kik annak egyes tagjai nézeteitől eltérő véleményt, nemcsak a máimegoldott elvbeli, de számos még megoldandó gyakorlati kérdésekre nézve is nyilvánítottak ; de az, mit méltán igényelhet : lépései nyugodt elvárása, méltányos, pártszellem nélküli megítélése, az. mit az angol »fair play«-nek nevez; végre minden jó hazafi támogatását a rend és béke fentartására irányzandó lépéseiben. A régi véleményárny-harczok tárgyát képező kérdések nagyrészt bevégezvék ; de a közbékét és rendet új veszélyek fenyegethetik ; a változási viszketegtől áthatott közszellem az új szerzemények megerősödését akadályozhatja ; keletkezhetnek megtámadások a régi alkotmány azon elemei ellen, mellyek az új alkotmányos formákban is fenmaradtak és hozzájárulásukkal minden változásokat a törvényesség áldásával szentesítettek ; — a szüntelen mozgásnak indult kivánatok mérséklést igényelhetnek, és ezért azon vezéreszméknek védelme, mellyek eddig lépéseinket vezérlették, továbbá is szent feladásunk marad. Küzdjünk tehát tovább is a trón és haza érdekében a törvények tisztelete, a szabadsággal párosult rend, az egyéni jogok méltánylata, a közérdek gondos szembetartása mellett, és tanusitsuk így, hogy nem létezhetnek ránk nézve viszonyok, mellyek által magunkat a közügy iránti kötelességeinktől fölmentve érezhetnők. Gr. Szécsen Antal. Jóllehet Szécsen az áprilisi törvények biztosította állapotot elfogadta, éreznie, tapasztalnia kellett, hogy a régi rendszer egyéneiben is elvesztette nimbusát. Odahagyta a tanácskozást és Bécsbe ment. Itt érte életének első nagy keserve : bátyja Károly, immár a Badeczky-liuszárezredben őrnagy, Valeggionál, 1848 julius 25-en elesett. Az érzékeny lelkű, szeretetében túláradó fiatal ember a természet ölén keres vigasztalást, hóna alá vesz egy jó könyvet, messze elsétál, az erdőben leheveredik és belemélyed a classikusokba. Az idő kereke rémületes gyorsasággal forgott, az egyes perczek, mintha a lassan lepergett évek eseményeit akarták volna helyrehozni. »A mult és jelen között egy kitölthetetlen és pótolhatatlan űr támadt lelkemben, — így ír