Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - II. közl. 385

388 THALLÓCZY LAJOS. rövid időszakról, de tartós fejlődés jellemének és természetének felismeréséről van szó, a megfejtés csak számos tényezőknek figyelmes kutatása és befolyásuk helyes mérlegelése által nyerhet biztos alapot.« Szécsen Antal párthíveivel egyetemben részese volt az 1848-iki országgyíílésnek. Felfogását illetőleg különbözött pártfeleitől. Ezek az líj átalakulásban a réginek, szerintök jobb állapotnak, hirtelen megváltoztatását kárhoztatták. Szécsen az .eseményektől a monarchiának fennállását féltette, s ha volt e monarchiában ember, a ki követ nem dobott Metternich herczegre, hanem síkra szállott érte, nem röstelvén a hála érzetét, ő volt az. Szécsen a februári események után az országgyűlés azonnal való feloszlatása mellett volt. De midőn e tényt megemlítem, elSő sorban b. Jósika Sámuel szerepét kell hangsúlyoznom. Nem Szécsen, hanem ez az erélyes erdélyi magyar volt a szellemi vezérök, kiben a régi párttagok megbíztak, kit megannyian a rajongásig szerettek s nézetét föltétlenül kötelezőnek ismerték el magokra nézve. Lenni kellett benne valami magnetikus erőnek, mert mindazok, a kik közelében voltak, holtáig ragaszkodtak hozzá s emlékét híven megőrizték. Jósika vezette tehát a praeventiv, erélyes ellenactiót sürgető politikai irányt, de elbukott vele, mert a régi rendszerből kiszáradt a velő. Jósikát és Szécsent csakúgy meglepték az események, mint Metternichet. ') ') lS48-iki országgyűlési szereplésének személyes emlékeiből csak ezt a följegyzést találjuk : »Kossuthtal az országgyűlés lefolyása alatt nem volt semmi személyes érintkezésem. Deák csak a februári napok után érkezett.« Kossuthtal való érintkezését illetőleg Schönborn Frigyes gróf emlékezik (Deutsche Bevue. Berlin, 1900.) arról az esetről, mikor a negyvenes évek vége felé az orsz. gazd. egyesület egy gyűlésén Kossuth hevesen támadta Török Jánost, annak a családi nevét is felhasználva, hogy viselkedését jellemezze. Erre Szécsen fölemelkedett s megjegyezte, hogy nem parlamentáris dolog a nevek elfacsarásával támadni. »Mert ha ez meg lenne engedve, akkor ·— úgymond — ezt a harczmódot nem nevezhetném épen fe'nyes-nek.« (Ezzel Fényes Elekre, Kossuth emberére czélzott.) Kossuth elnevette magát s burnóttal kínálta meg. Forster Géza t. barátom értesítése szerint ez az eset az orsz. gazdasági egyesületnek csakis 1847 évi márcz. 14-iki korm. vál. ülésén történhetett. Ekkor mondott le Fényes Elek, de lemondása el nem fogadtatott, hanem felhívták,