Századok – 1901

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása - I. közl. 310

312 CSÁSZÁR ELEMÉR. volt arra, hogy a császár számítása beváljék; a reánk maradt írott adatokból azonban kitetszik annyi, hogy a rendeletek kiadása és az eltörlés foganatosítása közötti két esztendő alatt — Magyarországon legalább — a várt erkölcsi züllés nem következett be. Józsefnek azonban nem is kellett tovább várnia, míg rendelete esetleg megtermi gyümölcseit, mert találkozott egy férfiú, a ki megsegítette munkájában, lehetővé tette, hogy tervét végrehajtsa. Ez a férfiú Ordódy Károly volt, a pálosok generálisa. József császárt szerencsés véletlen hozta összeköttetésbe e főpappal, a ki magyar származású volt ugyan, de a magyar érzésnek legkisebb szikrája sem élt szívében. Találkozásuknak előzményei a következők : A pálos-rend abban az időben (már 1710-től) a birodalomban hat provinciára volt osztva : magyar, horvát, osztrák, isztriai, sváb és lengyel provinciákra; niindegyikök egy-egy provinciális vezetése alatt. Az egész rend feje pedig a magyar provinciából választott Ordódy Károly volt. A nem magyar provinciákat kivéve az egész rendben, különösen annak vezetőinél általános volt II. József alatt az elégületlenség. A vezető elemet és a törekvő ambitiosus papokat nagyon elkedvetlenítették a császárnak a rendi szervezetet megváltoztató rendeletei ; megszűnt hatalmuk s az előkelő állások eltörlésével nagy részök megfosztatott attól a reménytől, hogy magasabbra emelkedhessék. Az alsó papságot pedig azok az újabb rendeletek izgatták,, melyekkel a fejedelem a rend egységét megtörte, hatalmát, erejét kisebbítette. A lengyel provinciát mint külföldit, elszakította a birodalmiaktól, a sváb provinciából kihasította azt a három kolostort, mely már nem feküdt Ausztria területén, az osztrák provinciában egyes kolostorokat föloszlatott, sőt a hét isztriai kolostor közül meg épen csak a három legszegényebbet hagyta meg. Ezeknek a rendeleteknek súlyát megérezték a provinciálisok is. Jövedelmük az egyes kolostorokból tellett ki; azok fizették vagy adták át a számukra kijelölt birtok kamatait. Most, hogy egypár kolostor vagyonát az állani lefoglalta, az ő jövedelmük is megcsappant. Még fokozta az általános elégületlenséget az a körülmény, hogy a papság e rendeleteket csak kiinduló pontnak tartotta; mindannyian aggódva várták, mi lesz a folytatás, mikor következik be az őket elsöprő rendelet. A provinciákban forrongó gyűlöletet a kolostorok fejei, a priorok s — könnyen érthető — maguk a provinciálisok is szították. Érezték, hogy existentiájok forog koczkán, s a kölcsönös bátorítások, buzdítások között mind élesebb és élesebb