Századok – 1901

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - I. közl. 15

2 8 ÁLDÁS Y ANTAL. iratot is adott át, melyben Zsigmond összegezi kifogásait a herczeg ellen. Ezen iratot nein ismerjük, tartalmát azonban nagyjából összeállíthatjuk abból a válaszból, melyet a herczeg arra adott. Zsigmond, úgy látszik, első sorban császári neheztelésének adott kifejezést a herczeg részéről irányában tanúsított eljárásért. Erre nézve ugyanis a herczeg mentegette magát, mondván, hogy tudtával nem tett semmi olyat, a mi a császár neheztelését okadatolttá tenné; ő mindig megtette kötelességét a császár irányában.1) Másodsorban Zsigmond a herczegnek az olaszországi út alatt iránta tanúsított hitszegését vetette szemére. Erre ugyanis a herczeg azt válaszolta, hogy ő mind Olaszországban, mind másutt mindig megtette a császár iránt azt, a mire kötelezve volt, s nem emlékezik, hogy kötelezettségének valaha ne tett volna eleget; sőt ha a többiek is eleget tettek volná felvállalt kötelezettségeiknek, egészen máskép alakultak volna az iigvek s a csiszár több és nagyobb eredményt ért volna el; így tehát ezt nem lehet egyedül neki hibáúl betudni.-) Ugy látszik, hogy Zsigmond a tárgyalások folyamán a herczegnek azt az ajánlatot is tette, hogy a közte és Velencze közt megkötendő szövetségbe lépjen be. Visconti válaszában köszönetet mond ezért a császárnak, kijelentve, hogy a császár jóakarata és tetszése megnyerése végett a szövetségbe belépni a maga részéről hajlandó, a mint hogy mindenre kész, a miből a császári méltóság öregbedése és Olaszország békés állapota várható.3) Lehet különben, hogy Visconti követei a császár és Velencze között folyó tárgyalásokat a herczeg és a császár közti kibékülés akadályának tekintették, s erre történhetett Zsigmond ajánlata.1) Erre mutat az is, hogy Visconti válaszának utolsó pontjában köszönetet mond a császárnak, hogy az a Velenczével 1433 junius 5-én kötött fegyverszünetben világosan kikötötte, hogy Velencze az egyezség megsértése nélkül Viscontit meg nem támadhatja.5) Végűi a válasz leghosszabbik pontja Genua városának ügyével foglalkozik. Genuára nézve a császár kifogásaira a herczeg azt veti ellen, hogy a várost a császárnak önként és minden nehézség nélkül birtokába bocsátaná, ha azt látná, hogy abból a császárra előny háramlanék. Miután azonban azt látja, hogy a császár a várost birtokában meg nem tarthatja, miután ') R. T. Α. XI. 82. sz. 1. és 6. pont. 2) Ugyanott 2. és 3. pont. 3) Ugyanott 5. pont. 4) A hogy azt a R. T. A. bevezetésében a 29-ik lapon olvassuk. 5) Ugyanott 7. pont.