Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - I. közl. 289

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 301 elemekkel s öntudatlanül is Jósika Sámuel báró és Dessewffy Aurél felé vonzotta rokonszenve. Mohón élvezte a parlamenti küzdelem izgató hevét. Kiváló mestere volt e részben Szögyény László nádori itélőmester, a ki mellett jurátuskodott. Teljes érdeklődését lekötötték a napirenden lévő tárgyak : a szólás­szabadságról, vegyes házasságról folytatott viták. Rendkívül hatott rá Deák Ferencznek a szólás-szabadságról mondott beszéde, »melynek előadását — írja tanulmányaiban — mint fiatal hallgató, tisztelő figyelemmel és mélyen meghatva, bár eltérő politikai irányomnál fogva nem minden kétkedés és benső ellenvetés nélkül követtem.« Deák a maga beszédét Tacitusnak Agricoláról írott szavaival végzé : »Kétségkívül a béketűrésnek fényes tanúságát adtuk, és valamint a régi kor látta, mi a szabadság végpontja, úgy mink, mi a szolgaságé. A szóval együtt magát az emlékezetet is elvesztjük vala, lia épúgy hatal­munkban állna feledni, mint hallgatni.« »Az irodalmi szépségnek egy líj világa nyilt meg akkor előttem, — revelálja később Szécsen Antal, — elővettem Tacitust, visszatértem vele és általa a korán elhanyagolt régi irodalomhoz és ebbeli olvasmányaim legkedvesebb benyomásai összeszövődtek emlékezetemben e hathatós parliamentáris hivat­kozással és azon férfiú iránti tisztelettel és vonzódással, ki nem gyaníthatta, hogy midőn meggyőződésének fényes kifeje­zést adva, annak a római írónak fenséges szavaiban új támaszt keres, egyszersmind egy jelentéktelen hallgatót a legnemesebb szellemi élvezetekre utal.« 1 ) Az országgyűlés megindítá benne a minden magyar emberben csörgedező politikai ér keringését. Megyéjében Mo­sonyban élénk részt vett a tárgyalásokban. Feledve lőn a diplomáczia, politikával foglalkozott immár s a class i kasok kai. Egyfelől a római classikusokon kívül Shakespeare, Dante, Les­singe, Manzoni, Molière, Groethe, Montesquieu, Macchiavelli műveit tanulmányozta és élvezte, másfelől meg az idősebb poli­tikusoktól tanult. ') Tacitusról írt tanulmányában, 13—14 1. Deák Ferencz a szólás­szabadság ügyében kétízben szólalt fel : 1839. jun. 24-én és jul. 3-án. Kónyi Manó: Deák F. beszédei, I. 280—283.11. Valószínű, hogy Szécsen gróf a jul. 3-iki hosszabb beszédre czéloz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom