Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - I. közl. 289

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 299 kik közül Jaromir gróffal holtig tartó barátság fűzte egybe. Azután hg. Windischgrätz Alfréd, gr. Paar és gr. Cavriani társaságába került, a kik a mindig jókedvű, sokat olvasott, hamar nekilelkesedő pajtást csakhamar megszerették. Sohasem durczáskodott, nem ismerte a hazugságot, képtelen volt rá, hogy valótlant mondjon. El-el vitatkozgattak, s a liatal Szécsen mindig kész volt bármi tárgy fölött eszmét cserélni. Ez a bécsi magasabb társadalom különféle elemekből alakult, Törzsét alkották a csehországi és osztrák főnemesek : a Schwarzenbergek, Liechtensteinok, Windischgrätzek, Fürstenbergek, Auerspergek, Kinskyek, Czerninek, Harrachok, Stadionok, Wrbna grófok, kik holdakként keringtek a császári nap körűi. Oda tartoztak a legfőbb hatóságok főnökei s a magyarok közül az Esterházyak. Pálffyak, Battliyányak, Zichyek, Erdődyek, Károlyiak. Középpontja az életnek természetesen az udvar volt. Az öreg uralkodó, miután fiát Ferdinándot megkoronáztatta, nyugodtan nézett a jövő elé, hiszen Metternich herczeg »Európa kormányosa« intézte a birodalom sorsát. Lélektanilag teljesen érthető, hogy a 18 éves gr. Szécsen Antal ebbe az immár száz éves patinájú bécsi körbe kerülvén, hol megbecsülték a szellemet, szerették a művészetet, hol finom lelkű asszonyok mesterileg értettek a mindennapi élet unalmának az elűzéséhez, a nélkül hogy tűntettek volna gazdagságukkal : csak úgy mint kortársainak nagy része, jól és boldognak érezte magát. Hat nyelven beszélt : latinál, magyarul, németül, francziáúl. angolúl, olaszűl ; ugyanannyin írt is. Helyt állhatott tehát bármely társaságban. Gyermekkora városban telt el. Atyja jószágára ugyan ellátogatott, de ott sem érdekelte a nép, hanem inkább olvasott. Érthető tehát az is, hogy azok a hatalmas lokális tényezők, melyekből a modern Magyarország kialakult, rá nem hatottak. Ez az oka annak, hogy már korá ifjúságától fogva, ha szabad magamat úgy kifejeznem, külügyi szempontból tekintette a világot. Látta a harminczas évek elején a hatalmas, külsőleg egységes s mégsem homogén imperiumot. Mint serdülő ifjat meghívták Bécsben a Hofburgba egy ügynevezett »Adolescenten-Ball«-ra, melyen a fejedeleni — mintha csak érezte volna végső