Századok – 1901

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gróf Szécsen Antal - I. közl. 289

GRÓF SZÉCSEN ANTAL. 291 ezred tőszomszédságában terült el. A megye területén a király képe : a bán kormányzott, néhány mérfölddel odább már a császár katonája parancsolt. Emitt a magyar vármegyei szervezet keretében élt a lakosság, pénzügyi tekintetben a magyar kamara rendelkezett, magyar törvény szerint szolgáltattak igazságot, s a magyar földesúri jog szerint éltek a magyar főurak és· az odavaló nemesek népei. Amott a végvidéken a károlyvárosi vezénylő tábornok volt az úr. A végvidéki embernek a katonai szolgálat volt mindene, helyette sorjában rang szerint a tisztek gondolkoztak. A polgári Horvátországban a magyar korona élő igéje az akkori értelemben veendő magyar szabadság, természetesen a nemesi volt. A határőrvidék tényleges központja Grácz, majd Bécs vala, rangot, czímet, pénzt a császár adott, az jutalmazta meg azokat, a kik vitézül verekedtek a grániczon. S ez a keményen, német módra megszervezett kordon, mondhatni, légmentesen zárta el a polgári horvát és 1699 óta Szlavóniának nevezett régi magyar megyéket a Szávától délre fekvő török földtől. Annál szorosabb, annál elevenebb volt a viszony a drávántúli részek s a túl a dunai magyar részek között. A horvátság külön törzset alkotott, voltak századokon át tiszteletben tartott territoriális szokásai, congregatiói, de csak egy nemzet volt : a magyar történetpolitikai nemzet. Gróf Szécsen Antal mondta ki legelőször 1851-ben a szálló igévé lett igazságot.x) Nem a nyelven sarkallott a közösség, hanem az intézmények s a mult egységén. Nem az anyanyelv, hanem a közjog, a korona egységéből fakadt az a közjogi hazafiság, mely 1848 előtt még a legkopárabb délvidéken legeltető szerb pásztor szűk eszmeköréből is földerengett, ha a koronás magyar király képét, a bánt látta maga előtt. Nemesnek lenni Horvátország területén annyit jelentett, mint a magyar szabadságot élvezni. A horvátországi nemes nem szorult a Dráva-Száva közére, csakúgy elérhette a legmagasabb állami méltóságot, akár a túl a dunai, vagy tiszamenti nagyúr. ') Politische Fragen der Gegenwart, besprochen von Gr. Anton Szécsen. Wien, 1851. 10. 1. 19*