Századok – 1901

Történeti irodalom - Tyukics; A.: Ustrojstvo c. kr. Titelskog krajiškog šajkaškog bataljona za doba narodnog pokreta 1848–1849. Ism. Margalits Ede 242

248 .TÖRTÉNETI IRODALOM. 248 Kátynál. Julius elején egy éjjelen 300 sajkás és szerviánus tíz ágyút vontatott el Jar ékből Szenttamásra, melyet tábori sánczokkal vettek körül, azután Nadaljt is elfoglalták. Julius 14-én a karlóczai végrehajtó bizottság Jovanovics Csicsát kihá­gások miatt elmozdította a balszárny parancsnokságától és azt Sztejin Döme nemzeti őrnagyra bízta. Jovanovics utóbb vissza­tért a szerb sereghez és végig küzdött soraikban. A patriarcha jul. 11-én jött haza Innsbruckból és nyiltan a lázadás élére állott. Julius 14-én a magyar sereg megtá­madta Szenttamást, a szerb pedig 16—17-ike között Földvárt és 10—15-én Perlaszról Ecskát.1) A folytonos hadakozásból nevezetesek az aug. 19-ikén Szenttamás és Túrja alatt, Temesvár alatt, s az aug. 29—30-ika közötti éjjelen Jarek falu alatt vívott harczok. Ez utóbbi után Temerin és Jarek szerb kézre kerültek. A szerb lázadás törté­netében nagyon fontos, hogy 1848 szept. 1-én a katonai határőrvidék s így a sajkás kerület is ismét közvetetlenűl a bécsi hadügyminisztérium hatósága alá jutott az aug. 31-ikén Schönbrunnban kelt császári kézirat alapján. Ezen időben Suplikácz tábornok Olaszországból való visszaérkeztéig a szerb fővezér Sztratimirovics György volt, de szept. 20-án már Mayerhoffer ezredes teszen mint szerb fővezér jelentést Jellacsics bánnak. A magyarok szept. 21-én harmadszor intéztek táma­dást Szenttamás ellen, de ez ekkor is a szerbek kezén maradt, a mit főleg a sajkás tüzéreknek köszönhettek. (35. 1.) Okt. 6-án érkezett Karlóczára Suplikácz István tábornok, megválasztott szerb vajda, s ekkor alakult át a lázadó szerb sereg cs. k. osztrák-szerb hadtestté s nyert oly szervezetet, minő az osztrák rendes hadseregé. A hadtest egyes részei a Bácskában, Bánátban és a Szerémségben állomásoztak. S/ur­ducski István a sajkás kerület főnöke (Landes-Batallions-Comandant), Sztejin Döme kapitány pedig a Tisza jobbpartján álló összes sajkások paracsnoka lett, a sajkás flotilla parancs­noka továbbra is Davidovácz maradt, a többi sajkás mint tüzér az ágyúk mellett szolgált Csurog, Szenttamás, Túrja és Szőreg alatt. Hogy a szerb sereg számban gyarapodjék, a karlóczai ]) Szerb részről a szenttamási harczot leírja Szurdncski aug. 1-én kelt jelentésében. (Letopis Matice Srpske, 1851. II. köt. 104—106. 11.) A földvári szerb támadást is ő írja le jelentésébe^ (Srpske Novine· Bel­grád, 1848. 75. sz.) Erről János főherczeg (Gesch. des infant. Begim. 12. Wien, 1880. II. 36. 1.) tévesen azt írja, hogy e szerb támadás a július J5—16-ika közötti éjjelen történt. Az écskai harczot leirja Stefano vies Jovan őrnagy. Egy es. kir. tiszt életéből. Zimony, 1863. 24. 1. A mű szerbűi jelent meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom