Századok – 1901
Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - III. bef. közl. 209
214 ÁLDÁSY ANTAL. Ez alapon a két fél között márczius 16-án létrejött az egyezség.1 ) Az egyezséglevél másolatát a velenczei tanács a pápai udvarnál tartózkodó követe útján kapta meg s elküldte Pozsonyba követeihez, utasítva őket, hogy. adják azt át a császárnak. A márczius 1 β-iki egyezség azonban nagy csapás volt a signoriára. Kibékülvén a pápa a milanói herczeggel, szó sem lehetett arról, hogy harmadikúl belépjen a Zsigmond és Yelencze közti szövetségbe, mely épen a kibékült felek egyike, a milanói berezeg ellen irányult. Ezzel együtt elesett minden combinatió is, melyet a signoria e hármas szövetséghez fűzött. Tudjuk azt, hogy Yelencze a pápa hozzájárulására mily nagy súlyt fektetett, s hogy, mindent elkövetett, hogy a hármas szövetséget létrehozza. Érthető tehát, hogy a márczius 16-iki egyezség híre bombaként csapott le a velenczei tanácsban. A velenczei tanács nem titkolhatta el maga előtt, hogy e kibékiiléssel a pápa teljesen kiesett a combinatiók keretéből, reá többé nem számíthatnak, és semmi kilátás sincs arra, hogy a pápa akár »in spiritualibus« akár »in temporalibus« a liga érdekében kedvezőleg lépjen fel. Resignáltan tudatja is ezt a tanács a császári udvarban időző követeivel,2) s a resignatió kiérzik a tanácsnak márczius 31-én a pápánál accreditált követéhez, Zaccaria Bembohoz intézett leveléből is. melyben megjegyzi, hogy az események által consternálva, szükségesnek tartotta azokról a császárnak is hírt adui. A mi pedig a pápát illeti, miután a tervezett szövetség a milanói herczeg ellen irányulna, kivel ő szentsége kibékült, nem marad egyéb hátra, mint a pápára bízni, hogy cselekedjék e kérdés körül úgy, a hogy neki tetszik.3) A kibékülés a pápa és a milanói berezeg között azonban nemcsak a pápát vonta el a Visconti ellenes szövetségtől, hanem befolyással volt Elorencznek magatartására is, melynek csatlakozására Yelencze szintén súlyt fektetett. Említettük volt föntebb, hogy Florencz nem mutatott nagy hajlandóságot Zsigmonddal szövetségre lépni. Említettük azt is, hogy Elorenczben tárgyalások folytak a császárhoz küldendő követség dolgában, mely követség azonban nem jött létre. A mily quasdam initas cum ipso duce Barrensi, papa replicabat absque mandato suo de terris ecclesie neminem debere nllo pacto se impedire quovis colore vei causa.« Az ellenmondást úgy lehet megérteni, hogy márczius 16-án az egyezség tényleg létrejött, s hogy a herczeg később adott szava ellenére újra intrikálni kezdett, mire a béke ismét felbomlott. Lünig : Codex Italiae Diplomaticus III. 491 és köv. 11. 2) Ε. T. Α. XI. 310. sz. 3) E. T. A. 573. 1. 1. jegyzet.
