Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - II. bef. közl. 193

206 PÓK ANTAL. meskedjék neki, mert a pápa a nápolyi királynőt, ki az egyház hűbérese s az egyházat ellenségei ellen tengeri hajókkal és hadi néppel segíti, el nem hagyhatja.1) Csakhogy e közbenjárásnak árát szabta Nagy Lajos. Azt kívánta, hogy a salernoi és bari herczegségeket, a Szent-Angyal hegyétől (Monte-Gargano) Otrantoig nyúló területet engedje át Johanna Erzsébetnek, a konstantinápolyi császárnőnek. Tudjuk, hogy Salernora és a Szent-Angyal hegyére mindenkoron atyjától örökölt jogot tartott Nagy Lajos és jogát azzal jelezte, hogy a salernoi herczegséget s a Szent-Angyal hegy uraságát nagy czímében folyton viselte. Nem valószínűtlen, hogy e két területre való haszonélvezeti jogát átengedte nászajándékul Erzsébetnek. Johanna e követeléstől annyira megijedt, hogy a pápa pártfogásáért folyamodott. A pápa írt is ily értelemben Nagy Lajosnak, hogy Nápolyt darabokra tépni nem szabad, ő se tegyé, ha egyházi fenyítésnek magát kitenni nem akarja, ellenben újra intse meg a konstantinápolyi császárt, hogy engedjen Johannának.-') — Minthogy Johanna uralkodása alatt, de előbb is számtalanszor úgy esett, hogy Nápoly külön-külön területei egyes herczegeknek alhűbérűl adattak, Calabria pedig rendesen a trónörököst illette : Nagy Lajos megneheztelte a pápa e válaszát. Neheztelését azzal is kifejezte, hogy követűi Avignonba csak jogtudósát, Bredenscheid János mestert küldötte, talán azért is, mert a pápa sem küldött illő követséget a budai udvarhoz trónraléptét jelentendő. A pápa mentegetőzött, hogy rokonát szándékozott a magyar királyi udvarhoz küldeni, de az útjában gátolva volt; egyébként beéri Bredenscheid-dal is, jóllehet a római kúriába nagyobb és fényesebb követség szokott volt küldetni. A mi pedig a dolog lényegét illeti, csakugyan többször megesett, hogy egyes területet, herczegséget elszakítottak Nápolytól, de ilyesmi az országnak mindenkor kárával járt ; kárát pedig Nápolynak a magyar király, ki a nápolyi királyi házból származik, bizonyára nem kívánja. ') Anjoukori dipl. Emi. III. 6. — Theiner : Monum. Hung. II. 106 a) Theiner: Monum. Hung. II. 107. 1371 junius 1.