Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - II. bef. közl. 193

ISTVÁN UR ÁRVÁJA. 197 (1335) fogva, hogy a magyar és lengyel királyi házak szorosan összetartanak, és hogy Kázmér lengyel királynak törvényes örökösei nem lévén, Lengyelország nénjére, idősb Erzsébet királynéra, illetőleg Nagy Lajosra várakozik mind az öröklés, mind kötött szerződések jogánál fogva. Voltak azonban Kázmérnak törvénytelen leányai ketten : Anna és Kinga. Hát ha ezek révén megbonthatná a magyar-lengyel összetartást ? ! Ajánlatot tett Kázmér lengyel királynak, hogy fiát Yenczelt a törvénytelen leányok egyikével eljegyzi. a leányt a pápa által törvényesítteti és örökösödési jogát el fogja ismertetni. Nem szükség Kázmér király ismert jellemtelenségét szemére lobbantani : a vér nem tagadja meg magát ; ez szolgáljon Kázmér mentségére azért, hogy elfeledte a sok vért, melyet a magyarok érte ontottak, a tömérdek kincset, melyet Lengyelországra pazaroltak, hogy elfeledte többszörös kötéseit, el a legutóbbi budait is, melyet az ő indítványára néhány hónap előtt pecsételtek meg, és ráállott a császár ajánlatára. Y. Orbán pápa pedig értesülvén, hogy a császár és lengyel király a kölcsönös barátság megerősítése végett sógorságot óhajtanak kötni, a császár fia Venczel feleségül akarja venni Kázmér király egyik leányát : Annát-e, Kingát-e, erről nem határoztak ; de minthogy a jegyesek negyedfokú rokonok, a leányok pedig törvénytelenek : tehát megengedi a pápa, hogy a rokonság mellett is egybekelhessenek, egyúttal törvényesíti a leendő menyasszonyt, hogy atyja után örökölhessen.1

) Ez akkora csapás volt idősb Erzsébet királynéra, hogy egész élete czélját megtéveszthette. Lemondani a gyöngéden ápolt szoros barátságról, atyafiságos támogatásról, testvéri szeretetről; lemondani örökéről Lengyelországról, letenni arról a büszke gondolatról, mely lelkét táplálta, hogy ez országot nászajándékúl ő hozta boldogult férjének, fiának, új hazájának! Vájjon megemlékezett-e fájdalmában Kont nádorról, ki ekkor már nem élt, de a kit halálában is üldözött helyes, noha neki nem tetsző politikájáért? λ) Et ad natalia omniaque iura légitima restituimus ... ut cum ea ad successionem admitti. . . quibuscunque constitutionibus et consuetndimbus contrariis nequaquam obstantibus. Theiner: Monam. Hung. XI. 89.