Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - I. közl. 97

110 PÓR ANTAL·. főbbek közül : Wlasimi Ocko János prágai érsek, az apostoli szentszék követe, Aymé Péter jogtudor auxerrei, Neumarkti János császári kauczellár olmüczi, Sternberg Albert leitomisli, Gelyto Péter cburi5) püspökök ; Henrik briegi, Rupert liegnitzi, Ulászló (a későbbi nádor) és Boiko opuliai, Yenczel falkenburgi, Kázmér stettini berezegek; Burkhard magdeburgi porkoláb (burggraf) császári udvarmester, Eberhard wirtenbergi gróf, Helfenstein Ulrik, János leichtenbergi tartományi gróf, Kiesen­burg Borsso, Kolditz Timo császári főkamarás, Rosenberg János, Michelsberg Péter, Sternberg Zdenko. — Mint e név­sorból látjuk, a császár kíséretében az udvari méltóságok mellett főleg idősb Erzsébet királyné rokonai és pártfogoltjai szerepelnek. A leányuéző tehát jól végződött, kitoló kását a császár nem kapott,0 ) Hozzá vethetjük ezt a lázas tevékenységből, melyet a császár kifejtett, részint hogy fia eljegyzése, illető­leg Erzsébettel való egybekelése akadályait elhárítsa, részint hogy magát az eljegyzést a lehető legkötelezőbb alakban hozza létre, részint hogy előlegezett hatalmi állását, melybe Ausztria és Magyarország egyesítése Csehországgal belejátszott, előkészítse és biztosítsa. megmondani eddig nem tudjuk ; azt pedig, hogy miért ment Budára ? a következményekből látjuk ; kíséretét végre a császári levelek záradékában fölsorolt tanukban találjuk meg. Ε leveleket mantuai helytartóinak, a Gonzagáknak küldötte, ott is őrzik Mantuában. V. ö. Eeg. imp. VIII. 4227—9. 6) Ez a püspök előbb a vasvári sz. Mihályról nevezett egyház pré­postja volt a győri egyházmegyében, püspökké neveztetett 1356. junius 10-én, áthelyeztetett a leitomisli püspöki székre 1368. junius 9-én, innét Magdeburgba 1371. október 13-án, végre (1381) Olmüczbe, a hol 1387. febr. 12-én meghalt. (Eubel : Hierarchia.) ·) A siker titka, úgy tetszik, abban is rejlett, hogy a császári látogatás czélja meglepetés számba ment a magyar politikusoknál, kik azt ugyan nem akarhatták, hogy Magyarország Csehországgal egyesüljön és a Luxemburgok közül kapjon királyt, valamint hogy azt is kétségbe von­hatjuk, hogy az osztrák-magyar kölcsönös örökösödési szerződés inyökre volt. De ellenkezniök a mindenható királynéval, ki asszonyosan bosszú­álló volt, nem lehetett, a mindenektől tisztelt királylyal pedig ujjat húzni nem akartak, hiszen belé helyezték teljes bizalmokat. A mit frissében tehet­tek, annyi volt, hogy figyelmeztették királyukat a nehézségekre, melyek a készülő családi és politikai szövetségnek útjába estek. Nagy Lajos, mint a következőkből kivehetjük, hallgatott magyar tanácsosaira és kétsé­geiket a császár elé terjesztette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom