Századok – 1901

Értekezések - CZOBOR BÉLA: Egyházi szerelvények Szent István király korában 1009

EGYHÁZI SZERELVÉNYEK SZENT ISTVÁN KORÁBAN. .1021 név alatt fordulnak elő. Az aranyszálakkal hal idomokat ábrázoló s az indiai shawls-okhoz hasonló szövetek a régi leltárakban »pallia scutellata cum história piscium« körülírással ismeretesek; abiborszövet (blathin hyzantea) hatszögü (hexagon) apró mustrákkal, a »pallia transmarina« közé sorozható. Itt kell megjegyeznünk, hogy a bibor szín alatt nem a mai értelemben vett s a bíborosok (cardinalis) által viselt szín értendő, hanem azon egész szín-skála, mely a kék színből a violába megy át s régi magyar inventariumainkban találóan szederjes-nek neveztetik. Fölemlítjük még a »pallia scutellata. rotata« elnevezés alatt ismert XI. századi szöveteket, melyek összekötött körökben, pliantastikus állatokat ábrázoltak, jobbára viola alapon zöld és vörös színekkel. Ily XI. századi szövetek Boci gyűjteményéből dús sorozatban láthatók a bécsi cs. kir. udvari muzeumban. Hány ilyen, érdekesnél érdekesebb szövetű casula lehetett a pécsváradiak között s egyetlen egy sem maradt még hírmondónak sem! A misemondó ruhákhoz értendők rendszerint a stólák, manipulusok, kehelytakarók és bursák. bárha külön felsorolva nincsenek. A stólákról és manipulusokról alább külön lesz szó. Dalmaticis XIIII. A dalmatikák száma a casulákékoz arányítva nem mondható soknak ; ezeket ünnepélyes isteni tisztelet alkalmával a diaconusok használták. Szövete a casulákéhoz volt hasonló, de a XI—XIV. században soha sem volt annyira egyező, mint ma, a mikor az egész teljes főpapi ornatushoz (miseruha, dalmatikák, pluviale a hozzátartozókkal) ugyanazon szövetet használják anyagúi. Tunicis XVIII. A. tunica vagy tunicella alatt azon könnyű selyemből készült s a dalmatikához hasonló öltöny értendő, melyet a subdiaconusok használtak s a püspök, itt az apát vett ünnepélyes isteni tisztelet mondásakor magára az alba fölé és a misemondó ruha alá. Az apátsági templom 18 ilyennel rendelkezett, Cappis LX. Tekintélyes szám; 60 kappa, vagyis, mint ma nevezzük : pluviale, azaz csuklyával ellátott bő köpeny, minőt a templomon kívül tartani szokott szertartásoknál különösen azért használt régente a pap, hogy drága szövetű