Századok – 1901
Értekezések - CZOBOR BÉLA: Egyházi szerelvények Szent István király korában 1009
1016 CZOIíOR BÉLA. mint a királyé. Öltözetéből a gyöngyöket utánzó himzetű palástja látszik, és nyakánál alsó ruhájának szegélye; jobbjában gömböt és kereszttel ékített tornyot tart, mely utóbbival a művész a királynénak az egyházzal szemben gyakorolt fejedelmi bőkezűségét iparkodott kifejezni. Arczvonásai, a hímzés sok századon át megviselt állapota miatt, egészen eltorzultak. Mellé van jegyezve neve : GISLA REGINA. Szent Imre királyfi képét a villa alakú kereszt hosszgerendáján kerek medaillonban foglaltan találjuk kihímezve, de neve nélkül. Szent István hajviseletéhez hasonló, de födetlen fejű ifjú az, fejedelmi palástban, melyet gyöngysort utánzó hímzés ékesít.1 ) Azon körülmény, hogy Szent Imre királyfi nem szüleivel egy sorban, hanem az angyalok karával ékített villa alakú kereszten van ábrázolva, e sorok írójának azon gondolatot adta, hogy akkor, mikor e misemondó ruha készült, Imre máinem volt az élők sorában (f 1031 szept. 2.), sőt a fényes öltözet felajánlása valószínűleg az ő emlékével hozható kapcsolatba. íme, egyéb nem maradt reánk a székesfehérvári bazilika drága egyházi edényekkel, szerelvényekkel, öltönyökkel telt kincstárából, de ez az egyetlen műdarab is elégséges, fogalmat szereznünk Szent István királynak és Gizella királynénak fejedelmi bőkezűségéről, melylyel templomaink fényét emelték. Itt kell megemlékeznünk a másik misemondó ruháról, melyet e királyi donatorok XIX. János pápának küldöttek ajándéktíl. Ezen casula megvolt a franczia forradalom idejéig Metzben, a sz. Arnulf benczés templom kincstárában. Emlékét Eohault (le Fleury elevenítő föl nagyszabású művében -) Mábillon jegyzetei után, melyek a párisi nemzeti könyvtárban őriztetnek. Ε szerint ez a casula is harangalakú volt, nyaka körül három ujjnyi himzett szegélylyel, melyen aranyhimzetű és finom Színnyomatú reproductiója látható a »III. Béla magyar király Emlékezete* czímű díszmunkához mellékelt két táblán. s) La messe. Études archéologiques sur les monuments, VIII. köt. 142—143. 1.
