Századok – 1901

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Hol bővítették ki a Hartvik-legendát először és másodszor? 991

HOL BŐVÍTETTÉK ICI A HARTVIK-LEGENDÁT ? 1007 Erre azután a nagy legenda szavaival festi a győzelmet s abban természetesen újra előkerül, bogy Szent István »sub vexillo Deo dilecti pontilicis Martini« harczolt. Mármost lássuk, mi bírta rá a második bővítőt, bogy e szavakat : »sub vexillo Deo dilecti pontiticis Martini sanctique martyris Greorgii« már a kis legenda szavai közé oly nagy sietséggel beszúrja? Semmi más, mint liogy a győzelmet szent Mártonnak, a pannonhalmi apátság védőszentjének tulajdonítsa s így a királynak a legyőzöttek tizedéről tett intézkedését jogosnak tüntesse föl. Ugyanez az ok bírta rá a második bővítőt, hogy a győzelem leírása után újra a kis legenda szavaival élve, Szent Istvánt az egykori Saullal ellentétben olyannak mutassa, a ki a legyőzöttek javaiból semmit sem tart meg magának, hanem mind Istennek, nevezetesen a pannonhalmi egyháznak szenteli. Eögtön átteszi erre, ide a 6-ik szakaszba, a nagy legenda 8-ik szakaszából a pannonhalmi apátság alapításáról szóló részt s Hartvik azon szavait, hogy a pannonhalmi apátságot a király hasonlóvá tette a püspökségekhez, mert a legyőzöttek tizedeit annak adta, s megtoldja azzal a hírhedt állítással, hogy a legyőzötteknek oda kellett adniok még a család tizedik gyermekét is. Valamely vitás, kétségbe vont jog tárgyalása alkalmával, vájjon melyik fél hajlandó a jog kiterjesztésére? A támadó, vagy a védelmező ? Mindenesetre a védelmező. Mivel pedig a Somogv-vármegyei tizedet a pannonhalmi apátság védelmezte, kétségtelennek kell tartanunk, hogy ott akarták a tized-szedő jognak ily szigorúságával, kiterjesztésével, a jog erősségét, bizonyos voltát fokozni, s így az is kétségtelen, hogy a Somogyvármegyei tizedre vonatkozó ezen betoldást Pannonhalmán készítették. Ugyanaz a szükség, mely a pannonhalmi monostor vezető férfi ait az 1001 évre tett s Szent István nevében szóló koholmány készítésére kényszerítette, sarkalta őket arra is, hogy Hartvik művének 6-ik szakaszát ilyen, monostoruk jogait igazoló módon alakítsák át. Nem hazudtak, nem ártottak vele, s a XIV-ik században az ilyetén átalakításnak már jó hasz-