Századok – 1900

Tárcza - Révész Kálmán: Alvinczi és a kassai vértanuk 80

80 TÁRCZA. le figyelmünket. A naplót és jegyzeteket az aradi kivégzések után Thun Károly gróf, osztrák generális juttatta a vértanú özvegyének kezébe, s ennek köszönhető, hogy a becses ereklyék meg nem semmisültek. A közlőt néhány év előtt gróf Apponyi Albert figyelmeztette arra, hogy az iratok a tábornok egyetlen fiának. Leiningen Armin grófnak birtokában vannak. A gróf szívességéből kerülnek most nyilvánosságra magyar fordításban •— mert eredetileg németül Írattak — a tisztán személyes vagy családi vonatkozások elhagyásával, de különben minden változtatás, az író Ítéleteinek minden enyhítése nélkül. Leiningen — mondja Marczali Henrik — a saját katonás szempontjából ítéli meg az embereket és viszonyokat ; lehet, hogy némelyek talán egyoldalúnak, sőt igazságtalannak fogják találni fölfogását ; de ha valaki, bizonyára ő az, a ki életével és halálával kivívta magának azt a jogot, hogy saját meggyőződése legyen, s hogy véleményét — ha nem értünk is vele egyet — meghallgassuk. Irodalmi hagyatéka három részből áll. Az első a leveleket foglalja magában, melyek nagyobbára nejéhez vannak intézve, kit 1848 márczius 28-tól kezdve a körülte folyó és zajló események minden fontosabb mozzanatáról értesít. A levelezésben beálló nagyobb hézagokat naplója tölti ki, mely szintén nejének szóló levelek alakjában ad számot az eseményekről, s a melyet — jó részét már fogságában — rövid napi följegyzései nyomán 1849 április 5-ig folytatott. Ettől fogva csupán a napi jegyzetek (emlékeztető szavak) vannak meg s ezek terjednek október 4-ig. Marczali a bevezető közleményben ismerteti e kéziratok egymáshoz való viszonyát, tisztázza kronologiájukat. méltatja értéküket. Azt liiszszük. megérdemelnék, hogy annak idején önálló kiadványban is napvilágot lássanak. ÚJ KÖNYVEK. — ALVINCZI ÉS A KASSAI VÉRTANUK. Midőn Rákóczy György, .Bethlen Gábor fejedelem fővezére. 1619. szept. 5-én Kassára bevonult, féktelen hajdúinak egy csapata. Bay Zsigmond hadnagy vezetése alatt, az úgynevezett királyi házba rontván, az ott talált három r. katholikus papot, névszerint Pongrácz István. Grodeczi Menyhárt jezsuitákat és Körösi Márk esztergomi kanonokot kegyetlenül felkonczolta. Ezen épen nem példátlan történeti tény vitatása, különösen az az irányzat, mely a három áldozat halálával egyenesen Alvinczi Pétert, a kassai magyar papot, és Rákóczy Györgyöt vádolja, már egész irodalmat támasztott, s legújabban a komolyabb történeti bírálat is vizsgálat alá vette azokat az adatokat és állításokat, melyek a vád bizonyítására felhozattak, és