Századok – 1900

Történeti irodalom - Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi multja és jelene. Ism. Illéssy János 939

TÖRTÉNETI IRODALOM. 949 eseményei azok, hogy tárgyalásuknál a szenvedélyességnek sem helye, sem értelme többé ; ily alakban előadva azonban, igen alászáll értékük a »magistra vitae« szolgálatában. — Országos fontosságú eseményeket jelentéktelen adatok alapján szeret megítélni a szerző; pl. az 1604-iki törvények ismeretes 22-ik czikkelyét egyszerűen a kassai templom elvételének tulajdonítja. (332. 1.) — Olykor nem épen szerencsés szónyomozásokba bocsátkozik, a nélkül, hogy az tárgyával bárminemű összefüggésben állana; pl. midőn azt fejtegeti, hogy jobbágy — jobb-ágyék. (102. 1.) Nem üres a kalandos hypothesisektől sem; pl. Muthmer prépostot egészen teljes bizonyossággal megteszi Béla király Névtelen jegyzőjének. (20. 1.) De ezek csak apróságok. Nagyobb baj az az elfogult szellem, olykor - mondhatnánk — nem hazafias irány, mely a munka némely fejezetén keresztül vonúl. János királyt pl. olybá veszi a szerző, mint a ki csupán hiu nagyravágyásból dönté veszedelembe az országot ; a haza szabadságáért küzdő nemzeti pártokat gyűlölettel illeti ; Bocskavt szerinte birtokvágy bírta fölkelésre ; Bethlen Gábor csak azért nem koronáztatta meg magát magyar királylyá, mert nem akadt róm. kath. főpap, ki a szent koronát fejére tette volna ; a vértörvényszékeket igazságos intézménynek tartja; II. Rákóczi Ferenczről azt írja, hogy idegen érdekeket szolgált, stb. A szerzőnek ezen könyve után ítélve, azt mondhatjuk, hogy az adatgyűjtés terén hasznos szolgálatokat tehet másszor is történetirodalmunknak, de mint történetíró nem éri fel az elismerésnek azt a mértékét, melyet különben sok fáradsággal végzett munkájáért szívesen nyújtottunk volna neki. Gombos F. Albin. Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene. Édes magyar hazánk ezeréves fennállása emlékére összegyűjtötte és megírta Major Bálint tiszanagyrévi m. kir. postamester. Czegléd. 1900. Nagy Elek kny. 8-r. 91 1. Egy lelkes hazafi, szülőföldjét igazán mélyen szerető ember munkája e füzet. Tollat nem az írói hivatottság avagy hiúság adott kezébe. Ar

állalkozása annál inkább becsülésre méltó, mert egyszerű falusi iskolában szerzett tanultsága, életpályája (postamester) és hetven éves kora után senki sem várta volna tőle. Mindezt figyelembe kell vennünk, hogy munkája megítélésében helyes mértékkel mérhessünk. Mert szigorúan tudományos szempontból csekélynek mondható a füzet értéke. A források, melyekből merített : az országos történelem, a