Századok – 1900

Történeti irodalom - Kršnjavi; Izidor: Zur Historia Salonitana des Thomas Archidiaconus von Spalato. Studie I–V. ism. P. Gy. 924

94(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. szabadságát igazoló — elbeszélésből a horvát írók mind: valami országos pactum conventumot, Horvátország (mállását megállapító választó capitulatiót olvastak ki s természetesen vitatták annak valódiságát; s nem volt kivétel még a tiszta fejű Racki Ferencz sem. ki pedig kritikájával sok gazt gyomlált ki a régi horvát történetből. Krsnjavi Izidor azonban, azelőtt horvát közoktatásügyi osztályfőnök, most a műtörténet tanára a zágrábi egyetemen, tehát nem épen czéhbeli historikus, s talán épen ezért, most szembe száll ezzel a véleménynyel. Tanulmányában, melyet czikkűnk homlokára tűztünk s mely eredetileg a horvát országos levéltár Yiestnik-jében (Híradójában) jelent meg horvátúl, a História Salonitana kéziratainak összehasonlítása után kimondja, hogy a függeléket nem spalatoi Tamás írta (19. 1.) s különben is ez a pactum nem tartalmaz országos közjogi rendelkezést Magyarország és Horvátország közjogi viszonyára nézve (17. 1.); — eredmény, melyet a magyar historiograpliia ugyan már rég tudott, de minden esetre elismerésre méltó s ritka objectivitásra. kritikára és erkölcsi bátorságra valló kijelentés a Dráván túl. Krsnjavi Izidor e kijelentésével szembe száll a horvát történetírókkal, de a magyar felfogást sem akarja elfogadni, hogy Kálmán király Dalmácziát és Horvátországot fegyverrel foglalta el - »s a privilégiumok, melyeket kiadott, némi régi kiváltságnak megerősítése, politikai eszesség, számítás vagy kegyelemnek kifolyásai voltak« minek a horvát írók egyhangúlag ellentmondanak : mert szerinte a magyar királyok, László és Kálmán, örökösödés jogán, a horvátokkal ha nem is a Tamásnak tulajdonított pactumban megegyezve, jutottak a horvát trónra, s ez ellenmondás igazolására főleg Pauler Gyula értekezésével »Dalmát-Horvátország elfoglalásáról« foglalkozik, mely a Századok 1888-iki folyamában jelent meg,1) s annak egyes állításait iparkodik megczáfolni, szintén ritka tüneményképen honfitársai közt, kik a magyar irodalmat úgyszólván nem létezőnek tekintik. »Die ungarische Lehrmeinung — úgymond - - ist unrichtig, die entgegengesetzte croatische ist aber nicht richtig motiviert« ; vagyis : A magyar vélemény nem helyes, az ellenkező horvát azonban nincs helyesen megokolva. »Durch die Behauptung eines staatsrechtlichen oder internationalen Vertrages und einer Wahl, folytatja — die nicht bewiesen werden kann, wird die falsche Lehrmeinung der ungarischen Historiker von der Eroberung Croatiens eher gestützt als widerlegt, so dass sie fast in allen auch nicht ungarischen Geschichtswerken und }) Századok. 1888. 197. kk. 11. és 320. kk. 11.