Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 905

nagy lajos első hadjárata velencze ellen. 917 szállítónak mindkét szemét kiszúrják,1 ) sem használt. Ancona nemcsak a lánczczal. hanem élelmi szerekkel is segítette az ostromlottakat,2 ) s a város polgárai maguk is szereztek, ha szerét ejthették, így pl. elhajtották a nonaiak barmait ; és arról is gondoskodtak, hogy hasznavehetetlen emberek ne fogyaszszák hiába a felhalmozott készletet; az ilyeneket kiker­gették a városból.3) Lajos király, minekutána táborát Zára alá tolta előre, t üstént a favár ellen fordult ; kihozatta Zárából az ostrom­gépeket és lövette.4 ) Zára sorsa egyedül újabb áruláson fordult meg. Yelen­cze most már nagyobb haderővel állott szemben, mint az övé volt; megkisérlette még egyszer az egyezkedést a királylyal, 100,000 aranyat Ígérvén Lajosnak, 20 ezeret a főuraknak, ha Zára alól elvonulnak ; sőt arra is hajlandó volt, hogy 5000 aranyat fizet évenként a királynak; egyébiránt kész volt az egész 120,000 aranyat a vezérek (bánok) megvesztegetésére fordítani.5 ) Lajoshoz természetesen nem férhettek, de István bosnyák bán és a többiek, nem tudtak ellentállni a kísér­tésnek.0 ) Julius első napján a magyar király beszédet tartott a vezérekhez. Emlékeztette őket azon jótéteményekre, melyekben atyjától s ő tőle is részesültek, buzdította vitézeit a harczra, azután kürtöt fúvatott. A záraiak egy kisebb magyar csapat­tal együtt támadták a bástyát. Az első roham elég heves volt, a favár körűi keményen folyt a küzdelem, a gépek szórták a halált mindkét részről s a favár tornyai már tüzet fogtak. Ekkor Canali jelt adott; a védők leugráltak a favárból, hozzá­jok csatlakozott a lovasság is, és egyesült erővel visszaszorí­tották a támadókat. A felmentő sereg pedig állt, teljes fegy­verben, leeresztett lándzsával, s egy lépést sem tett a velen­czeiek felé. Az ifjú királynak, ki oly nagy lelkesedéssel, indult a város megszabadítására, tétlenül kellett végig néznie a bor­zasztó üldözést alattvalóinak alá valósága miatt ; terveit látta megsemmisülni, ha nem is örökre, de jó időre. Dalmáczia ') Anjoukori dipl. Emi. II. 115. 1. a) Anjoukori dipl. Emi. II. 127. 1. — Caroldus Luciusnál, id. h. III. 359. 1. ') Anjoukori dipl. Emi. II. 125. 1. 4) Anonymus, II. 10. 5) Caroldus Luciusnál, id. h. 361. 1. — Anjoukori dipl. Emi. II. 169. 1. ·) Anonymus, II. 10. —· Dubniczi krónika. Florianus : Fontos III. 145. 1. - Anonymi Itali História XXVIII. Muratori, XVI. 285. b. — Villani. XII. 58. Muratori, XIII. 940. 1. — Lucius, id. h. 361. 1. 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom