Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 905

nagy lajos első hadjárata velencze eli,en. 913 Fülöpöt,1

) kik lázas tevékenységgel igyekeztek meghiúsítani Nagy Lajos terveit. Kotromanics István bosnyák bánnal, ki már egyszer elárulta a magyar királyt, újra alkudozásokba bocsátkoztak ; neki magának ezer. követének pedig száz aranyat adtak.2

) Gergely corbaviai grófot, kiben előbb nem nagyon bíztak, újra megnyerték magoknak, és katonákat adtak neki azzal a föltétellel, hogy Zára ellen segíti őket.3

) Semmi gyanús érintkezés sem kerülte ki a signoria figyelmét. Megtudta azt is, hogy Subies Pál Osztroviczát át akarja adni Lajosnak, s mindjárt intették a biztosokat, hogy ezt meg kell hiúsítani.4) A szentszékkel is érintkezésbe lépett a signoria.. Az aquilejai patriarcha ugyanis egyenes tárgyalásokat folytatott a magyar királylyal. Minthogy mindkét fél a köztársaság ellensége volt, a signoria nyugtalanúl nézte e veszedelmes viszonyt. Jól tudták Velenczében, hogy Lajosnak főczélja immár a nápolyi hadjárat és hogy Zára birtokba vétele is ezt a czélt szolgálja. A pápa pártfogásba vette Johannát ; a velenczeiek tehát hozzá fordultak a patriarcha ellenében és kérték, állja lítját a további összeköttetésnek.5

) Figyelemmel kísérték Lajos minden mozdulatát. Alig küld követet Anconába, már ott a signoria levele is, hogy a város ne merjen a köztársaság érdeke ellen cselekedni; egyszersmind a követségről Johanna királynőt és a pápát is értesítették.6

) Május 16-án Zárának ismét borzasztó ostromot kellett kiállania. Vízen és szárazon, harminezhat gálya és az egész szárazföldi hadsereg körülvette a várost. Döngették a kapukat, törték a falakat, a különböző gépek pedig özönével ontották a védőkre a követ és hajító fegyvereket; igyekeztek felgyújtani a házakat és létrákon meghágni a bástya fokát. De a védők is derekasan védelmezték magokat : csóvát hánytak a hajókra, letaszították a falnak támasztott létrákat, forralt vizet, forró szurkot öntöttek és hatalmas köveket zúdítottak a falak alatt küzdő velenczeiekre, a távolabb állókban meg nyilaikkal iparkodtak kárt okozni. A küzdelemnek csak a napnyugtakor kitört zivatar vetett véget, mely elől a velenczeiek kénytelenek voltak visszavonulni, sok fegyvert és halottat ') Anjoukori dipl. Emi. II. 154. 1. '-) U. ο. II. 142. 152. 1. a) U. ο. Π. 156. 1. •) U. ο. II. 158. 1. •) Anjoukori dipl. Emi. II. 159. 1. ·— Villani, XII. 58. Muratori, XIII. 940. 1. ·) Anjoukori dipl. Emi. Π. 167. 1.