Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 905

nagy lajos első hadjárata velencze eli,en. 911 elvágta és elliurczolta a lánczot. A záraiak végső erőfeszítéssel rontottak a még hátramaradt hajókra, mire a többi velenczei gálya is visszafordult. A küzdelem teljes erővel újult meg ; a veszteség mindkét részen nagy volt, de egyik fél sem tudta tönkretenni a másiknak gályáit, s az ütközet eldöntetlen maradt.1) A záraiaknak a láncz elvesztéseért csak csekély vigasztalást nyújtott az, hogy néhány nap múlva elfoglaltak az ostromlóktól egy gályát és visszaverték a városra támadt szárazföldi sereget.2 ) De nemcsak abban engedelmeskedtek a vezérek a sig­noria határozatainak és fogadták meg utasításait, hogy felépítsék a második favárat és erélyesebben folytassák az ostromot, hanem abban is, hogy igyekezzenek a várost veszte­getés által kézrekeríteni. A velenczei tanács úgy vélte, ki kell hirdetni, hogy a ki a várost elárulja, a köztársaság birtokain biztonságban lakhatik és gazdag jutalomban is részesül.3 ) A tanács nem is számított rosszúl; árulók akadtak. A terv az volt, hogy mikor a gályák a lánczra csapnak s a lakosság oda fut, akkor ezek a tornyokat Griustiniano embereinek kezére játszszák. Szerencsére azonban a dolog kitudódott s az összeesküvőket még pár nappal előbb börtönre vetették.4) Február elején újra békítési kísérletek indultak meg. Albert osztrák herczey, Lajos frigyestársa volt ez alkalommal a békeközvetítő, ki január végén ez ügyben Ottó udvarmestert küldte követségbe a signoriához.5 ) Velencze minden áron meg akarta szerezni Zárát s szerette volna egyezség útján kicsi­karni a magyar királytól; ezért tehát rögtön követséget kül­dött az osztrák herczeghez 6) s a berezeg követét dúsan meg­ajándékozta.7) A köztársaság követei február közepén indultak8 ) a herczeghez, utasításokkal ellátva azon esetre is, ha Lajossal találkoznának. Megbízatásuk így szólt : A signoria a legnagyobb tisztelettel és alázattal viseltetik a magyar király iránt, de Zára három század óta Velencze birtoka, itt tehát nincs szó jogtalanságról, a köztársaság csak a lázadókat ostromolja.9 ) Meghagyták a követeknek azt is, hogy ha a magyar király­') Anonymus, I. 31. Anonymus, I. 32. 3) Anjoukori dipl. Emi. IX. 122. 1. 4) Anonymus, I. 31. 5) Anjoukori dipl. Emi. II. 137. 1. «) U. Ο. II. 138. 1. *) U. ο. II. 141. 1. 8) U. ο. II. 142. 1. ή Γ. ο. II. 138. 1,

Next

/
Oldalképek
Tartalom