Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

892 angyal dávid. Bercsényi megizente a közbenjáróknak, hogy a magyar küldöttség hajlandó a béketárgyalásokba bocsátkozni, de fentartja nézeteit az eddigi vitáról, noha megengedi, hogy a vita tisztázása a tárgyalásokra maradhat. Márczius 13-án már átadhatták a közbenjárók az udvar új fegyverszüneti feltételeit a magyar küldöttségnek. Stepney előre látta, hogy e feltételek el nem fogadhatók; jól tudta, hogy a magyarok nem engedhetik át az egész dunántúli földet. A közbenjárók kérésére az udvar engedett, mert az ő hadseregének is szüksége volt a nyugalomra. Ugyancsak a közbenjárók munkájának volt köszönhető az április közepén kezdődő fegyvernyugvás az örökös tartományok határain. Ε fegyvernyugvás alatt kívánták a közbenjárók a magyaroktól Trencsén és Lipótvár élelmezésének megengedését és Bercsényi a »remélhető sok jó miatt« nem akarta a kérelmet elutasítani. Ez élelmezés miatt sok baja volt a közbenjáróknak. Mert a császáriak nem értették, hogy miért kellett az élelmet a Vág vizén szállítani, mint a felkelők kívánták, a kik e szállítás módjának köszönhették a Duna hídját. A közbenjárók fáradozása elsimította a sok nehézséget, míg végre május 8-án Wratislaw is helyeselte a Stepney és Rákóczi közt Nyitrán megállapított pontokat.1) .Rákóczi nem szerette, hogy a császár a fegyverszünetet csak junius végéig, vagyis a felmondási idővel julius 12-ig kötötte meg. Szerinte ez a rövid határidő annak a jele volt, hogy a császár nem igen kívánja- a békét. ÍSTem nagy reményekkel fogott tehát a fejedelem a béketárgyaláshoz, de legalább meg akarta mutatni az egész világ s különösen a közbenjárók előtt, hogy az ország igazait védi. Tartozott ezzel hírnevének s az angol és hollandi követeknek is, a kiknek köszönhette azt a jelentékeny eredményt, hogy a császár a magyar királyság szövetkezett rendjeivel szerződést kötött két európai hatalom ünnepies közbenjárására.2) Érezte már ekkor Rákóczi, hogy az udvar semmikép sem engedi meg az erdélyi fejedelemségnek felébresztését akár a magyar király fenhatósága alatt is. Pedig a régi Magyar') Simonyi II. 495—6, 594—597, 613, 627.111. 3,8. 11. — Thaly : Arch. Rak. I. oszt. V. 99. 1. és I. 538. 1. — Noorden (II. 504. 1.) a fegyverszünetről azt mondja, hogy rendkívül kedvezőtlen volt, de a császár elfogadta a mediatio kedvéért. Ez nem áll. Arneth s a ï'eldzûge (VIII. 428.) szerzője egyaránt kiemelik, hogy a fegyverszünet hasznára vált a császári hadseregnek. a) Fiedler közlem. Archiv für oest. Geschichte, Bd. 44. 411, 414. Histoire des Kév. de Hongrie V. 295. 1.