Századok – 1900
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873
ERDÉLY POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. <S883 jelentette a kormánynak, hogy az udvar megtette az első komoly lépést a békeközvetítés sikere érdekében.1 ) El is küldöttek a közbenjárók a júniusi sérelmi lajstromra adott válasz kibővítését Rákóczinak azzal a megjegyzéssel, hogy e pontok bizonyára elfogadhatók a tárgyalás alapjáűl. Stepney és Bruyninx most már szükségesnek tartják, hogy Rákóczi végre valahára ünnepiesebb formában fogadja el a közbenjárást s hogy világosan és szabatosan nyilatkozzék az átküldött pontokról.2) Az udvarnak előzékenysége mélyebb hatást tett Bercsényi lelkére, mint a Rákócziéra. Márczius vége felé Bercsényi arra kéri Rákóczit, hogy ne higyjen könnyedén a francziának. »A nagy istenért kérem Nagyságodat, így folytatja — ne várjuk az extremitást in Iiis circumstantiis ! Addig jobb, míg utánunk járnak. Mint a darabolt garádicson állapodjunk meg, ha lehet, könnyen lehet s jobban lehet azután is följebb mennünk. Hazámat, nem magamat nézem.« 3) De Rákóczi nem állhatott meg a darabolt garádicson. Czélja volt az általános európai békébe foglalni az 1687 előtti magyar alkotmány egészének, vagy lényegesebb részeinek biztosítását. Némely idegen történetíró nem a legnagyobb jóakarattal, czéljai közül kiemeli az erdélyi fejedelemségre való törekvést. Mintha e természetes vágya miatt személyes érdek hajhászásával volna vádolható a hős, ki könnyen és busásan nyerészkedhetett volna, ha lemond arról a törekvésről, hogy biztosítsa a régi magyar alkotmányt úgy, a hogy még apái ismerték és védelmezték. Történetünkben nagy hézag volna, ha a XVII. század végének központosító törekvései után nem következik Rákóczi mozgalma. Rákóczi történeti küldetésének tiszta tudatában vette fel a küzdelmet; igaz, hogy nem illusiók nélkül, de elszánva arra, hogy elbukik, lia kell, nagy küldetése teljesítésében. Mivel az általános európai békébe vetette reményét, csak oly alkut fogadhatott el, mely be volt illeszthető abba a békébe. Már pedig csak az idegen hatalmak kezessége mellett kötött alkut nézhette ilyennek, azért is követelte azt a kezességet mindenek előtt, és a mikor szerencséje idején annak reménye nélkül ') Széchenyi Scalvinionihoz és Pálffyhoz. (Miller: Epistolae II. 133, 135. 11.) — jUenáik Feidinánd közleményei : Tört. Tár, 1897. 410—416. 11. — Simonyi Ernő, II. 5—32. 11. Thaly : Bercsényi család tört. III. 320. 1. 2) Histoire des Kév. de Hongrie II. 291. 1. 3) Ε nevezetes sorok fényt vetnek Bercsényinek sokszor félreértett szerepére. Jelentőségüket először Thaly Kálmán emelte ki. (Bercsényi család tört. III. 334. L) SZÁZADOK. 1900. X. FÜZET. 57