Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

880 ANGYAL· DÁVID. Először a megbízó leveleket kellett kicserélni. Bruyninx újabb fennakadástól tartott. Szerencsére arra a megállapodásra bírta a feleket, hogy neki adják át megbízó leveleiket a nélkül, hogy köteles volna megmutatni azokat a feleknek. Ez a zátony ki lévén kerülve, most Bruyninxen volt a sor, hogy megbízó levele felmutatásával igazolja közbenjárói tisztét mind a két fél előtt. Rákóczi híveinek volt néhány észrevételük a levél ellen, mert hibáztatták azt, hogy Bruyninx csak a magyar rendekhez van küldve s nem egyszersmind Rákóczihoz is, és hogy a közbenjáráson kívül a kezességre nincs felhatalmazva. De ők most nem akarták ez észrevételekkel tartóztatni az alkut. Ellenben Seilernnek a mediatio kifejezés is sok volt. Szerinte a két tengeri hatalom csak segítségére volt az udvarnak az alkudozásban, de nem mint közbenjáró két egyenlő rangú fél közt. Seilern hasztalanul erőlködött, Széchenyi érsek a megelőző tárgyalások irataiból kimutatta, hogy a császáriak már elismerték a hatalmak mediatióját. Most már, miután időközben Rákóczi beleegyezett a fegyvernyugvásnak november elsejéig való meghosszabbításába, Seilernnek elé kellett terjesztenie az udvar fegyverszüneti feltételeit. Rákóczi biztosai s Bruyninx azt várták, hogy e feltételekben az udvar válaszolni fog Rákóczinak szeptember 2-án kelt megjegyzéseire, melyek a császárnak az érsekhez intézett augusztus 28-iki pontjaira vonatkoztak. A helyett Seilern új feltételekkel állott elő, nagy területek egyszerű átengedését kérve Rákóczitól. Bruyninx október 25-én adta át e feltételeket Rákóczi biztosainak. Stepney 27-én érkezett Selmeczre, de úgy látta, hogy Seilern eljárása már megsemmisítette a megalkuvás minden reményét. Hiában kérte Stepney a fegyverszünet meghosszabbítását Rákóczitól, a fejedelem biztosai még felelni sem akartak Seilern előterjesztésére, lianem követelték a császáriak válaszát a szeptember 2-iki ajánlatra. Ezzel vége volt az alkunak. Stepney haragudott Seilernre, kit a jezsuiták eszközének nevezett, de hibáztatta a felkelőket is, hogy nem feleltek részletesen Seilern pontjaira, mert e felelet alapján a közbenjárók valami középútat találhattak volna. Azonban Rákóczi ily előzmények után czéltalannak vélte a további alkut ; úgy is elég áldozatot hozott már októberben, midőn kedvező katonai helyzetét nem t zsákmányolta ki. Jobbnak látta tehát a szófecsérlés helyett Érsekújvár megvételére indítani hadát. Stepney nagyon megszerette a magyarokat Selmeczen, mind inkább érezte alkotmányos küzdelmeik nagy jelentőségét, s Bécsbe érve nemes hévvel védelmezte Rákóczi selmeczi