Századok – 1900
Tárcza - Fejérpataky László értekezése II. Béla király okleveleiről 840
840 TÁRCZA. ősnemes magyar családok, melyek czímerrel nem dicsekedhettek. — Csorna székfoglalója után Fejérpataky László rendes tag II. Béla király okleveleiről értekezett. Röviden visszapillantva azon tanulságokra, melyeket a királyi kanczellária szervezetére és a kanczelláriai gyakorlatra nézve II. Béla elődeinek okleveleiből már eddig levonnia sikerült, azzal kezdte, hogy a királyi kanczelláriában II. István alatt észlelhető változások II. Béla idejében még inkább szembeötlők. II. Bélával tanulságosabb, eredeti emlékekben gazdagabb korhoz érünk. Az ő tízéves uralkodása idejéből, beleértve a magánokleveleket is, tizenegy oklevél szövegét ismerjük, s ezekből liét eredeti, közte öt királyi oklevél. Az értekező első sorban az eredetiben fenmaradt királyi okleveleket ismertette s fényképeiket is bemutatta. Az eredetiek sorában kiváló figyelmet érdemelnek a bakonybéli és pannonhalmi oklevél-csoportok. Igen nevezetes pl. a bakonybéli apátság részére szóló 1135 évi ítéletlevél, mely a somlai várjobbágyok és az apátság között Zalamad (Szalmád) nevű föld miatt folyt pernek vetett véget s diplomatikai szempontból — mondhatni — legrégibb emléke annak a szerkezetnek, melyből a XII-ik század végén a magyar oklevélforma kifejlődött. Nagybecsűek a pannonhalmi csoportba tartozó darabok is: kettő 1137-ből. egy a következő esztendőből. Talán összes okleveleink közt egyike a legérdekesebbeknek az, melyet II. Béla 1137-ben a pannonhalmi templom fölszentelésekor az apátság különféle jogairól, vámjairól, kiváltságairól adott ki. Feltűnő az az ellenmondás, mely Szent István király híres alapító levele és II. Béla szóbanforgó oklevele közt van. II. Béla 1137-ben azt mondja, hogy a pozsonyi vám harmadával ő gazdagította az apátságot, holott Szent István oklevelének utóirata szerint az már 1001-ben az apátság birtokában volt, a minek azonban megint ellene mond a Szent László korabeli conscriptió. mely a kérdéses vámharmadról semmit sem tud. Az értekező ez ellenmondásokat — melyek egyébiránt legegyszerűbben úgy érthetők meg, ha a Szent István-féle utóiratot későbbi hozzátoldásnak veszszük — külföldi analógiákkal igyekszik megmagyarázni, s legalább is lehetségesnek tartja azt a föltevést, hogy II. Béla, a későbbi uralkodó, saját adományának mondja azt, a mit az apátság már korábbi adományból bírt, a nélkül, hogy akár e korábbi adományról, akár annak újabb megerősítéséről tenne említést. Az értekező általában szépen fejtegette a II. Béla korabeli oklevél-anyag fontosságát s kimutatta, hogy II. Béla alatt kezdődik első csirájában a királyi oklevelek későbbi szerkezete, a bírói itéletlevelek alatta nyernek bizonyos különleges typust, és az ő korában találkozunk először a királyi kanczellária állandóbb szervezetével, mely azután IIL Béla idejéig folytonos fejlődést mutat.
