Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 778

790 DOMANOVSZKY SÁNDOR ÉS VÉRTESY .1EXÖ. Zárát Velencze óvta leveleivel minden lépéstől, a mi a magyar királynak kedvezne;nagy figyelemmel kísérte a város minden cselekedetét. De az mégis három követet küldött Lajoshoz <hís ajándékokkal : Butovann Martinuzzit, Soppe Mihályt és Gallelio Miklóst. A követek azonban lassan jártak el küldetésükben, Lajos pedig ez alatt, fogadva az urak hódolatát, visszaindult Magyarországba. A küldöttségnek nem maradt más hátra, mint visszatérni, csakhogy ez a városban nagy felháborodást szült.2

) Az igazi baj pedig az volt. hogy Velencze megtudta a követségküldést, a mi megadta a közvetlen okot az összetűzésre és Zára ostromára. Nagy Lajos első velenczei hadjáratára vonatkozólag fő kútforrás egy egykorú krónika, mely »Anonymi de obsidione Jadrensi Libri IL« czímen Schwandtner kiadásában ismeretes.8) Szerzője, ki nem nevezi meg magát, két könyvre osztott művében részletesen írja le az ostrom előzményeit és lefolyását, a mi a történettudományra nézve azért nagy szerencse, mert a többi magyar és olasz író egyaránt röviden beszéli el Zára veszedelmét. Ε krónikát nagyjában hitelesnek ismerhetjük el. Nem ékteleníti a középkori krónikások szertelen phantasiája és nincs meg benne az a nemzeti elfogultság, mely annyi krónikát alapjában tönkre tesz. Hitelességét nagyban emeli, hogy nem csak kortárs, hanem kétségtelenül szemtanú munkája. Igaz, hogy az író a mű elején kijelenti czélját : azért • írja meg — úgymond — az ostrom történetét, liogy a velenczeiek borzasztó bűne az idol· folytán feledésbe ne menjen, síit hogy kegyetlenségek híre az utókorra is eljusson ;4

) mindazonáltal a kimondott tendentia sincs kárára. Az a meleg hazaszeretet, mely az egész krónikát átlengi, csak előnyére válik, mert nem hamisítja meg miatta a tényeket. Nem kíméli a magyarokat sem, mikor alávaló árulással feláldozzák a hű Zárát. De - s ez bizonyítja leginkább pártatlanságát — saját, honfitársait sem kíméli a szemrehányástól. Megrója kapzsiságukat a felmentő magyar sereggel szemben, és cseppet ') Anonymus, I. 5—10. 2) Anonymus, X. 4. s) Scriptores rerum Hungaricarum veteres. Tom. HI. Vin dobonae, 1748. 4) . . . . »ne tarn horrendus excessus, per Venetas exaotus, in prolixitate defluat temporis, sed ut posteris eornm crudelitas reminiscentiae commendetur« . . .