Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 778

784 DOMANOVSZKY SÁNDOR ÉS VÉRTESY .1EXÖ. A feltételek lényegükben valamennyinél ugyanazok, üe e szerződéskötések épenséggel nem tekinthetők a magyar királytól való nyilt elpártolásnak. Ezt nem is akarták a városok s a szerződési oklevelekben mind kiemelik, hogy a magyar király úr jogaina/• fentartásával, melyeket az említett városban bír vagy bírnia kellene.'1) hódolnak meg a dogénak. Nem elszakadás ez a magyar királytól, csak védelem keresése a zsarnok horvát rablólovagok ellen. A segítség kedvéért természetesen viszonzás kellett s ez a dogé fenhatóságának elismerése. És nemcsak ezt tették a dalmát városok; biztosításukra még más közelebbi összeköttetéseket is szereztek. Trau még 1322-ben, mindjárt minekutána Yelenczének meghódolt, szövetséget kötött Pál brebiri gróffal Mladen ellen, fentartva hűségét a magyar király úr és a velenczei herczeg úr iránt;2) I.'(27-ben pedig Spalato, Trau és Sebenico léptek egymással szövetségre.3) A czél, a szándék, mikor a köztársaságnak hódoltak és mikor maguk közt szövetkeztek, egy volt. Yelencze adta az igaz pártfogó szerepét. Sebenico és Trau ügyében Loranzo János dogé ráirt Spalatóra, hogy ne bántsa pártfogoltjait, kiket a bán kegyetlensége miatt vett védelmébe.4) A városok közt fölmerült pörös ügyek ezentúl mind a signoria ítélőszéke előtt nyertek elintézést. így Zára és Sebenico viszályát Srimaz, Sirje és Carte szigetek miatt szintén Loranzo dogé intézte el, a pörben forgó szigeteket Sebenicónak ítélve oda.5

) De nemcsak a dalmát városok keresték a hatalmas köztársaság kegyeit ; a délszláv urak is szívesen hajlottak Yelenczéhez, hogy hatalmukat erősítse. A signoria szívesen látta ezt s örömest fogadta őket a város polgárai közé. így lettek Mladen és Pál gróf is velenczei polgárokká 1314-ben, hűséget fogadva a dogénak.6) És Yelencze később, különösen midőn a magyar királylyal ellenséges lábon állott, nagy hasznát vette ez urak szolgálatainak. A helyzet azonban mind visszásabbá lett. Nemcsak a dalmát városok voltak már Velencze alattvalói, hanem elnyomóik, a horvát grófok is. Hogyan fogja megvédeni a köztársaság egyik alattvalóját a másik ellen ? Ez a politikai helyzet ') . . . >salvia iuribus domini regis Hungarie, que habet vei deberet habere in civitate predicta.« 8) Lucius, id. il. 337. 1. s) U. ο. 339. 1. <•) U. ο. 338. 1. 6) Anjoukovi dipl. Emi. I. 227. 1. — Lucius, id. h. 353—354. 11. «) Anjoukori dipl. Emi. I. 198. és 200. 1.