Századok – 1900

Történeti irodalom - Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Második rész. Ism. L. 69

()4 TÖRTÉNETI IRODALOM. xiak 1130-iki oklevelére hivatkozik (21. 1.), noha a szakember mindjárt látja, de meg már régen ki van mutatva, hogy ez oklevél hamisítvány ; azt azonban komoly hibául róhatjuk föl neki, hogy a csiki székely krónikát, mint valami hiteles kútforrást, Verbőczivel egy sorban említi, holott az Akadémia bírálói őt e krónikának, mint otromba mult századi gyártmánynak, koholt voltára figyelmeztették. Hibának tartom a szerzőnél azt is, hogy szükségtelenül sok idegen szót, mint pl. ratificálás, legalisálás, sanctionálás, garantirozás, reintegrálás, — vagy rósz magyar szavakat használ. Továbbá, kitől várjunk szabatos kifejezéseket, ha nem a jogi írótól ? A szerzőnél pedig példáúl ez az egy egyházi büntetés : excommunicatio, — hol kiátkozás, hol kirekesztés, hol kiközösítés, hol ismét megátkozás. (63, 67, 94, 106. 11.) Már most melyik a helyes műszó? Bartal megírta egykoron Magyarország közjogi történetét classicus latinsággal, vájjon mikor, melyik jogi írónktól olvasunk ily munkát tiszta, derék magyarsággal írva? Elmondtuk rövid észrevételeinket Ferdinandy G-ejza munkájáról, mert liiszszük, hogy a ki oly művet alkotott, mint ő az aranybulláról szóló jeles közjogi tanulmányában, attól még alaposabb, még önállóbb, még minden tekintetben hibátlanabb műveket várhatunk. KARÁCSONYI JÁNOS. Csongrád vármegye története. Irta Zsilinszky Mihály. Kiadja Csongrád vármegye közönsége. Második rész. Budapest, 1898. 8-r. 2, 334, 2 1. Folyóiratunk 1897 évi folyamában (519—523. 11.) ismertettük Zsilinszky Mihály fent czímzett munkájának első kötetét. Ugy mutattuk azt be, mint a népszerű monograpliiák mintaképét, melyet a vármegye bármely rendű lakosa érdeklődéssel, élvezettel és tanulsággal olvashat végig, s a mely azon felül nemcsak a megye múltjára vonatkozó eddig ismeretes adatok csoportosítása, formába öntése, hanem önálló kutatáson alapuló munka is, mely számtalan új, hazánk köztörténetére nézve is fontos és jellemző adatokat hozott fölszínre. Amit ott az első kötetről mondtunk, ugyanaz áll e második kötetről is, mely III. Károly, Mária Terézia. II. József és I. Ferencz uralkodása idejét foglalja magában 1712-től 1825-ig. Ez is ugyanazon kiváló tulajdonságokról dicsérhető. Pedig az ezen kötetben felölelt korszak korántsem oly változatos. Mindössze a Peró, majd a Törő-féle lázadás, a Harruckern-féle