Századok – 1900
Történeti irodalom - Ferdinandy Gejza: Az aranybulla. Ism. Karácsonyi János 65
TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 vegét úgy, a mint azt Knauz az összes régi átiratokból pontosan megállapította. így azonban, ha valaki a szerző fordítását az eredetivel egybe akarja vetni, akkor az ő könyve mellett még egy másikat is kezébe kell vennie, mert Ferdinand}művében az aranybulla hiteles szövegét hiába keresi. De továbbá, ha a szerző elolvassa Knauz említett értekezését, nem esik meg rajta az az eset, hogy a 44-ik lapon, az aranybulla pontos szövegét nem ismervén, vitába szálljon Paulerrel a XVIII-ik czikkely értelmezése fölött. Pauler ezt helyesen így fordítja : »A nemes ember búcsút véve tőlünk, mehessen el fiunkhoz, vagy a nagytól — Bélától — a kicsihez, Kálmánt érti, — azért jószágában meg ne bántassék« - stb.1) A szerző fordítása ellenben így szól: »A nemesek a tőlünk kapott szabadság alapján szabadon mehetnek a mitiunkhoz, mint nagyobbtól a kisebbhez, s ezért az ő vagyonuk ι el ne koboztassék« — stb. A jegyzetben a szerző így okolja meg fordítását: »0 (Pauler) tehát itt aut-ot olvas, mi MÍ-ot. Helyesebbnek tartjuk ezt : ut a maiorc ad minorem, — az öregebb és ifjabb király közti viszonyra magyarázni, azaz hogy Endre ezzel is ki akarta emelni Béla feletti fensőbbségét.« — Szép ! Csakhogy az aranybulla eredeti szövegében se nem aut, se nem ut, hanem seu állott, s Pauler nem az aut, hanem a seu kötőszót fordította helyesen vagy-nak. Ekként a szerző fordítása és hozzá kötött véleménye megdől.2) A III-ik czikkely értelmezése is másként ütött volna ki a 39 és 128-ik lapokon, ha Knauz pontos szövegét ismeri, holott így értelmezéséhez két tekintetben is kétség fér.3 ) Van Knauz Nándornak egy másik értekezése is az aranybulláról.4 ) Ha ezt olvasta volna szerző, a akkor nem mondaná Old. m. első kiad. II. köt. 104. 1. •) Kénytelenek vagyunk e Jpontban, részint épen a seu szócskára, részint magára Pauler Gyulára, illetőleg idézett müve második kiadására támaszkodva, a t. bíráló ellenében a szerzőnek adnunk igazat. Yaló dolog, hogy a kérdéses helyen a Lajos-féle 1351-iki megerősítő átiratban, valamint a Knauz-féle esztergomi szövegben is nem ut, hanem seu áll ; csakhogy ennek a seu szócskának nemcsak elválasztó, hanem olykor — mint a szóban forgó esetben is — bővítő, magyarázó szerepe van, s ilyenkor magyarul a mint, mintegy, úgymint, azaz, vagyis szavakkal fejezhetjük ki helyesen értelmét. Erre már Pauler is rájött, s munkája második javított kiadásában (II. köt. 80. 1.) így fordítja a kritikus czikkelyt magyarra : »Λ nemes ember búcsút véve tőlünk, mehessen el fiunkhoz, vagyis a nagytól — a királytól — a kicsihez, — Béla királyt érti — azért jószágában meg ne bántassék« — stb. Ha tehát Paulerre hivatkozunk, — de különben is — azt kell mondanunk, hogy Ferdinandy Gejza az aranybulla XVIII-ik czikkelyét helyesen magyarázta. Szerk. 3) Kár, hogy a t. bíráló nem fejti ki e kétségeket. Szerk. *) Megjelent a Magyar Tört. Tárban, X. köt. 205—218. 11. 5*
