Századok – 1900
Történeti irodalom - Wolkan; Rudolf: Deutsche Lieder auf den Winterkönig. Ism. Bleyer Jakab 747
történeti irodalom. az utánnyomás abban a korban mily roppant mértékben dívott, és hogy a könyvnyomtatók és könyvkereskedők, mint minden időben, akkor is nyerészkedni akartak kiadványaikon : világos és kétségtelen, hogy ez a feltűnően gazdag irodalom, melynek kiállítása nagyszámií metszetei miatt elég költséges lehetett, csak felülről jövő anyagi támogatással jöhetett létre, hogy a közvélemény a maga hatalmas és sokszor döntő befolyásával a császári párt intentióinak ily módon megnyeressék. Ezekben az énekekben természetesen mirólunk is sokszor van szó; és pedig azokban, melyeknek szerzői Frigyes pártján állottak, meleg barátsággal, ellenben azokban, melyek a császári párt érdekeit szolgálták, gúnyolódó hangon és ellenséges indulattal. A magyarság vezére a harminczéves háborút bevezető küzdelmekben Bethlen Gábor volt, ki az egykorú politikai irodalomnak legtöbbet ünnepelt és legjobban gyűlölt alakjai közé tartozott.1 ) A Frigyes-párti énekek ilyenformán emlékeznek meg Magyarországról : »Vngerland auszerkoren«, Bethlen Gáborról pedig : »ausz Sibenbűrgen frisch zu Pferd, Gabriel Bethlem, der Held werd«. De a császárpártiak máiilyen hangon beszélnek rólunk: »die Böhmer vnnd Vnger seyen verruchte Leut«, — »die Yngern, dasz Gottlose Gsind.« Allegóriáikban a magyarokat gyáva nyulaknak, Bethlen Gábort bestiának nevezik és metszeteiken rókának tűntetik fel. Olyan költemény nincs Wolkan könyvében közölve, és a mennyire a puszta czímekből következtetni lehet, a könyvészeti összeállításban sincs említve, mely a magyarság pártállásával és Bethlen Gábor szereplésével behatóbban és részletesebben foglalkoznék. Ebből azonban korántsem következik, mintha ilyen énekek ezekből az évekből egyáltalán nem maradtak volna reánk. A különböző német gyűjteményekben már eddig is több látott újra napvilágot, és kutató utánjárással még nagy mennyiségben lehetne ilyeneket a német könyvtárakban feltalálni. Ezt nekünk kellene megtennünk, mert a német kutatók a rengeteg anyagból csak azt közlik, a mi őket közvetlenül érdekli. Pedig hogy érdemes volna, ezt Wolkan munkája is fényesen bizonyítja, melyet a magyar történetíró is, a ki ezzel a korral foglalkozik, sok tanulsággal forgathat. BLEYER JAKAB. ') Bővebben szólok erről »Magyar vonatkozású német ujságlapok a M. Nemzeti Muzeum birtokában 1600 — 1711-ig« czímű értekezésemben. Magyar Könyvszemle, 1900. évf. 1. füz. 67—72. 11.
