Századok – 1900

Tárcza - Kováts Ferencz: Városi adózás a középkorban 670

TÁRCZA. — VÁROSI ADÓZÁS A KÖZÉPKORBAN. Fejérpataky László a Magyarországi városok régi számadáskönyvei-bea közzétette mindazon emlékeket, melyek Pozsony város jövedelmeiről, adóiról, kiadásairól stb. az 1434 évet megelőző időkből a város levéltárában fenmaradtak. Ε nagyobbára töredékes feljegyzések közlésével — a kiadvány czéljához képest, mely az egyes városoknak csupán legrégibb ilynemű emlékeit ölelte magába — meg kellett szakítani a sorozatot, mert Pozsony számadó könyvei 1434-től kezdve már oly terjedelműek, liogy kiadásuk a városi számadások majdan közrebocsátandó teljes és összefüggő gyűjteménye számára tartatott fen. A tervezett codex rationwm megindítását, illetőleg folytatását — sajnos — még mindig várjuk; annál örömestebb üdvözölhetjük tehát dr. Kováts Ferencz nemrég megjelent derék kis munkáját, mely az elől jelzett czím alatt Pozsony város 1434 évi adókönyvének ismertetését és tudományos feldolgozását tartalmazza. Ezen adókönyv — szerzőnk állítása szerint — egyetlen teljes jegyzéke a pozsonyi adófizetőknek, mely a középkorból reánk maradt ; de nemcsak ennél a körülménynél fogva, hanem azért is kiváló figyelmet érdemel, mert a benne foglalt adatok és tételek a középkor gazdaságtörténetére nézve az eddig ismert anyagtól meglepően eltérő módon vannak rendezve. Ez bírta rá a szerzőt arra, hogy a középkori pénz. súly és mértékviszonyokra vonatkozó kutatásai során a szóban forgó adókönyv mennél részletesebb, de a mellett óvatos feldolgozását megkísértse. Munkája három fejezetből áll. Az elsőben az 1434-iki adókönyv általános ismertetése és keletkezése történetének előadása után a pénzláb, az arany forint és dénár, a pozsonyi pénz s a különféle bormértékek kérdésével foglalkozik. A másodikban az adókról, a beltelkekről, a házadó-kiváltságról, a lakófelekről, pinczebérlőkről stb. értekezik ; a zsidók boradójáról szólván pedig kimutatja, hogy a pozsonyi zsidók a keresztyén lakosság adókulcsával teljesen egyenlő adókulcs szerint voltak megadóztatva ; alaptalan tehát az a bizonyos érzékenység, melylyel egyik történetírónk a pozsonyi zsidóság boradójának nyomasztó és önkényes voltáról panaszkodik. A fejezet végén az adókönyv nyers anyagának könnyebb áttekintése czéljából az adófizetők betűrendben összeállított névjegyzékét közli a szerző ; a harmadik fejezetben végre nem és foglalkozás szerint csoportosítja a polgári lakosságot. Kováts Ferencz munkáját már csak tárgyánál fogva is behatóbb tanulmányozásra tartjuk méltónak. — VÁSÁKSZABADALMAK JEGYZÉKE. Már volt alkalmunk említeni,2

) hogy Illéssy János tagtársunk, hasznos kiegészítésül a községi ') Budapest, 1885. Kiadta a m. tud. Akadémia történelmi bizottsága. s) Századok. 1900. 261. 1.