Századok – 1900
Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628
656 TÖRTÉNETI IRODALOM. az nemes szegediektől nem akarta a kamara jó kedvvel venni a halat a pestistől való félelem miatt. Náluk nem volt ugyan pestis sem tavaly, sem pedig ebben az új esztendőben, de azért ők is későbbre halasztják az ajándék felszolgáltatását. Panaszkodnak a királyi dézsmásokra. A mely halakkal tartoznak a váczi püspöknek, a mult esztendőben felküldötték, ile az útban lévai katonák kifosztották embereiket. 1079. jun. 14. A szegediek küldik szokott honoráriumukat. Egyszersmind panaszt emelnek gróf Csák y Pál tiszttartója ellen, ki tavaly Tatán a kamara számára adót szállító szekerüket alaposan megdézsmálta, — és lévai katonái ellen, kik a Martonos és Szeged közt lévő Szentpéter nevű puszta hely miatt t'enyegetődznek. Aláírás : Ő felsége szabadosi mezőszegedi főbíró Dohnr Mihály és esküdtek. 1679. auy. IS. Fr. Egyegi (Egeghy) Ferdinánd szegedi guardian ír a szegény ludasiak romlásáról. Ha a kamara nem lát a dologhoz, végkép elpusztulnak, a szegény szegedi klastromnak nagy kárával. Lévai, füleki. szendrei és olnadi katonák elhajtották 400 marhájukat, 80 lovukat és a lakosok közül 35-öt megkötözvén, kezesség mellett 2000 tallér sarczban bocsátották el. Kár ilyen derék falunak elpusztulni, melyben vagyon 1500 lélek, a ki meggyónhatik és igen-igen ájtatos nép, kiknek ájtatosságát ha a kamara látná, csodálkoznék rajta. 1681. jun. 18. A martonosiakat Pucza, Horgas és Szentpéter puszták használatában füleki katonák háborgatják. 1681. jul. 18. Martonosi Nagy János panaszlevele arról, hogy a vármegye Korponán 25 marháját lefoglalta. 1681. jul. 18. A martonosiak, bár elkésve, küldik a halakat. Hálálkodnak, hogy a kamara szárnyai alatt még eddig megvannak valahogy. 1681. aug. 28. Az idegen nemzetnek kemény igája alatt nyomorgó szegény Tápé község küldi szokott évi árendáját. 1682. aug. 4. A szegediek »tavali esztendőben 4 pár csizmákat, 40 szivatós pozsárt és 100 fogás halakat régi szokás szerint praestáltak vala, úgyszintén most is felküldötték.» Szegedi főbíró : Császár György. 1685. máj. 16. Szuhay István Kékkőn kelt levelében értesíti a kamarát, hogy ennek jan. 8-iki levele értelmében a mező-szegedi, martonosi és az egész alföldön levő jószághelyeknek, kik a felséges koronához tartozandók, kemény parancsolatokkal meghagyta, hogy szokott adójukat és honoráriumukat hozzák fel ; de felszólítására az egész télen át semminemű válasz nem jött. Most küldöttek hozzá a szegediek és martonosiak bizonyos embereket, kik hírűi adták, hogy a sok tolvajok miatt nem vihetik s a pogány basák is tiltják. Szuhay megfelelő fedezetről fog gondoskodni, hogy útjok biztosítva legyen. Végűi megírja, hogy tolvaj katonák Mártonokról 50 ökröt elhajtottak. 1685. (lecz. 24. Humillimum memoriale introscripti Mathei Cseperke judicis Szegediensis. (Nagy Péter gácsi katona kegyetlenkedése ügyében, 1. alább 1688. január 2.) 1686. febr. 4. Ő felsége kevés megmaradóit, hívei, megromlott Szeged városa lakosi, szomorodott szívvel értesítik a kir. kamarát, hogy már ma jdnem összeszerezték a szokott évi adót, melylyel tartoznak, midőn hallatlan dolgok történtek nálok. A császári hadsereg megszállván Szolnokot és Szarvast, ők mindjárt követ embereiket és paterukat küldöttek el s ezek protectionálist eszközöltek ki. Azonban a török is nagy hamardon sok számú hadat küldött ide téli szállásra, tömérdek élést rendelvén számára. Ez a tábori nép azután megszerzett halbeli hűségüknek nagyobb részét elprédálta. »És ismét ezen idő folyásiban az ő felsége ármádája hadi commissariusa, Véber Dániel urunk levele által találtattunk vala meg vagy kétszer, mely levelinek egyikét in specie fel is küldjük, hogy
