Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - I. közl. 38

64 CSÁSZÁR ELEMÉR. lan, és a kanczellária okait érthetjük. Hogy Verseghynek volt-e igaza, az mellékes. Olyan eszméket hirdetett, melyeket abban a korban hirdetni nem volt szabad, főképen katholikus papnak nem. Megtámadja az ó és új testamentom tekintélyét, tagadja a vallás isteni eredetét, a lélek halhatatlanságát, a jutalom és büntetés örökkévalóságát, a csodák létezését. Az a mód pedig, a mint el akarta kerülni az ítéletmondást, határozottan nem válik dicsőségére. Föl akarta ugyan rázni az olvasót évszázados balítéleteiből, de szerette volna maga magát biztonságba helyezni, a felelősséget nem akarta elvállalni. Erre ugyan már magában Millotban is talált példát, a ki többször hangoztatja, hogy »vizsgálatba nem bocsátkozik«, hogy állításának »valóságáról nem kezeskedik«, hogy »magát minden elmélkedésektől megtartóztatja«,1

) s az ő nyomán bízza Verseghy is az olvasóra az ítéletet. Ferencz nem osztozott nagybátyjának, Józsefnek szabadelvű nézeteiben, alatta tehát a kormány aggódó tigyelemmel kísérte a pártos mozgalmakat : ezért mondták ki a Miliőt fordítására az eltiltást, bár a vallásos dogmákon kívül egyebet nem támad. Az eltiltás azonban nemcsak magában véve ártott Verseghynek. hanem, a mint a föladó jól sejtette, ezzel elveszett minden reménye Verseghynek a könyv-vizsgálói állásra is. A függetlenül gondolkodó férfiak között nagy aggodalmat és fölindulást keltett az ítélet. Bacsányi2

) az egészben »a sötétség apostolai« munkáját látta, a kik féltik hatalmukat, ha az írók, nemzetük javát lelkükön viselő férfiak, föl akar ják világosítani a népet, lia fejleszteni akarják a nép szellemi képességeit. Milyen izgatott volt a hangulat, mily elkeseredettek a kedélyek, mutatja, hogy Verseghy ellenségeit még a legrosszabbra is képeseknek tartották. Egészen határozottan tartotta magát az a hír, hogy Versegliyt orozva meg akarták gyilkolni. Látjuk majd, mennyire alaptalan volt a vélekedés, de az adat nagyon jellemző. A Helytartótanács, a mint megkapta az eltiltó leiratot, legközelebbi gyűlésén, febr. 19-én elrendelte az eltiltásnak tudtúl adását a városoknak, megyéknek, a főiskolák igazgatóinak stb. azzal a meghagyással, hogy a könyvkereskedőknél található példányokat foglalják le. A tanács szokott buzgalmában, melylyel a rendeleteket ki szokta hirdetni, még azt is megkívánta, hogy a hatóságok utasítsák a censorokat, hogy ') I. 67. 74. 80. !) Id. levele.