Századok – 1900
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Nagy Lajos és a bulgár bánság 577
578 THALLÓCZY LAJOS. szervezetek természetéből folyt, hogy Magyarországnak tulaj -donképen mindegyikkel akadt »ügye«. Messze elvezetne tárgyunktól, ha mindazon, részint általános, részint lokális okokból keletkezett nagy yállalatok fölött szemlét tartanánk, melyek mint a velenczei, a bosnyák-horvát, a szerb, az olasz, a lithván és az oláh-bulgár hadjáratok — Nagy Lajos külső politikájának úgyszólván a keretét alkotják. S ha mégis érintjük Lajos király politikájának általános irányát, azért teszszük, mert a bulgáriai magyar birtoklás természetét kell tisztáznunk. Egy derék német történetíró1 ) hűvös kritikával s nagy józansággal méltatta Nagy Lajos hódításait, s arra a. végkövetkeztetésre jutott, hogy Lajos király hatalmi jelentőségét túlbecsülték. Elismeri ugyan, hogy Magyarország Lengyelországgal unióban eladdig páratlan nagyságot ért el s hogy Lajos király a Kárpátok északi lejtőjén túl vitte a magyar uralmat, ( )laszország és Közép-Európa ügyeire nagy befolyást gyakorolt s visszahódítá Dalmácziát; csakhogy úgymond uralkodása vége felé, épen abban az időben gyöngült meg délfelé hatalma, midőn a feltörekvő törökség ellen arra leginkább szükség lett volna. Mindez utólagosan higgadt történetírói Ítéletnek látszik, s még sem az. Nem azért, mintha tagadnék, hogy Nagy Lajos fényes kora, históriánk akkor oly tág szemköre nem ragadta volna el történetíróinkat is, mikor itéletöket egy s más dologról megformálták, — vájjon nem természetes-e ez az elragadtatás? — hanem azért, mert nem veszi fontolóra Lajos király helyzetét. Nagy Lajosnak ugyanis nem az egyesített Balkán-félszigettel volt dolga, hanem egész sorozatával azoknak a számos történetpolitikai egyéniségeknek, a mikből akkor a félsziget állott. Konstantinápoly még keresztény kézen volt, s a keleti császárság foszlányait »erős« Dusán, a híres szerb czár ugyancsak jobban tépdeste (1355-ig), mint a még forrongó ozmán hatalom. Erdély határán a moldvai és oláh vajdaságok, túl az Aldunán a megoszlott bulgár terület, délnyugaton az imént még hatalmas szerbség, a Száva vonalától délre a bosnyák elem, s megannyinál szívósabban a gazdag Yelencze ellentétes érdekeivel állott szemben a magyar birodalom. A Balkán-félsziget mindezen tényezőit akkor a legerősebb magyar hatalom sem fűzhette állandóan a körébe, mert a defensivának közös érdeke a brussai. majd 1365 óta drinápolyi ozmán hatalom ellen, csak egy század harczai után ment át e népek tudatába. ') Huber Alfonz : Ludwig I. von Ungarn und die ungarischen Vasallenländer. Bécs, 1881. 44. 1.
