Századok – 1900

Tárcza - Tóth-Szabó Pál: A bihari vár 547

TÁRCZA. 547 mot kísérte a háborúba, egy épen oly tünetekkel járó betegséget írt le, mely a csapatokat tizedelte, mint a minő a későbbi morbus hungaricusnak keresztelt betegség volt. Ő a betegséget Kauadç-nak nevezte el, a történetírók pedig pontos név megnevezése nélkül emléemlékeznek meg e járványról. Hogy pedig ez a járvány már morbus hungaricus volt, e nézetet megerősíti nemcsak az, hogy a betegség tünetei azonosak voltak a később fellépettével, de magyarázatát is adja. Fellépésének. Mert a typhus exanthematicus tudvalevőleg csak contagium útján terjed és spontán még sohasem keletkezett. Erre pedig épen 1542-ben volt meg az alkalom, a mely évben a pápa néhány ezer harczost küldött a török ellen segítségünkre. Ezek hurczolták be bizonyára az Olaszországban 1524-től fogva állandóvá lett kiütéses hagymázt hazánkba. Ily módon záródik — 1542-ben hazánknak közbeiktatásával — a typhus exanthematicus Európában való tovavándorlásának láncza. Sok áldozatot szedett ez a betegség mindenütt, de sehol sem többet, mint szövetségeseink között hazánkban. S ezért mondták, hogy Magyarország a németek temetője. GYÖKY TIBOR. A BIHARI VÁR. Ezeréves multunk történetében nem egy oly pont van még. melyet legjelesebb történetbúváraink buzgalma mellett is csak hiányosan ismerünk. Nem egyszer kell beérnünk a krónikák sokszor meseszerű adataival, vagy ezeket elvetve, több-kevesebb okkal támogatható feltevésekkel, következtetésekkel. Ilyen homályos pont még honfoglaláskori történetünkben Anonymus Menumorout-ja,, ki Bihar várából igazgatja Kozárországot. Hasznos munkát végzett tehát a Bihar vármegyei és nagyváradi történelmi és régészeti egylet, midőn Cséplő Péter, Karácsonyi János tudós tagtársaink és e sorok írója által ásatásokat végeztetett a hajdan híres bihari vár területén, remélve, hogy talán napfényre kerülnek olyan adatok. melyek a vár s a hozzá fűződő események zűrzavarában némi útbaigazító világosságot deríthetnek. Mert, ha szűkében vagyunk az írott emlékeknek, vagy ha ezek hitelét nagyon is megingatta a pártatlan kritika, akkor a néma emlékekhez kell fordulnunk ; hiszen olykor et saxa loquuntur, és bizony a kövek sokszor hűebben szólanak, mint a tudákos avagy rosszúl értesült krónikások. Miután már három ízben is végeztünk ásásokat a mondott helyen, még pedig április első napjaiban és április 18-án, majd ismét május 21-ik és következő napjain, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha az eredményről röviden beszámolunk, tartózkodva egyelőre minden végleges ítélet avagy merész következtetés kimondásától. 35*