Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

544 TÁRCZA. által.1

) Coberus a legrosszabb fajtának mondja köztük az anabaptista sebészeket és a fürdősöket (balneatores). A pusztító tényezők közt, melyeket ilykép felsorol, csak ötödik helyre jut a török. Az első helyre az istenfélelem hiányát teszi. A patikák roszszak, piszkosak voltak ; nem voltak a ki kezelésükhöz értett volna ; de a gyógyításban minduntalan beavatkoztak a gyógyszerészek. A vezérek a gyógyszerek körűi is megható takarékosságot fejtettek ki. A háborús világban amúgy is csak egy bizonyos része az orvosságoknak volt használható : az, a melyik — idő hiánya miatt — gyorsan elkészíthető ; de a költség kímélése czéljából ezeknek is csak töredéke. A nehéz sebesültek gyakran a legembertelenebb bánásmódnak voltak kitéve ; Gablmann leírja, a mint egy ezredes egy útszélen fekvő halálos beteg ezredebéli katonájáról lehúzatja a felső kabátot, és Coberus szerint »proverbium castrense« volt: »wer ligt, der ligt«, és ezzel a szerencsétlennel nem törődött többé senki. A tudatlanság legfényesebb diadalainak színhelye a kórház volt, a »nosocomium castrense, magno consilio. maiore pietate, maximis sumtibus anno 1597 sapienter, pie, munifice constitutum.« Ez folyton meg volt töltve a szenvedők tömegével. A kikre a vezetése bízva volt, annyira nem értettek hozzá, hogy valóságos temetőt csináltak belőle ; nem volt ember, a ki a járványba esve, itt felépült volna ; de még az egészségesek, az egész gyógyító és ápoló személyzet is, tönkrementek.2) Az élelmezés is a lehető legrosszabb volt ; rossz volt még a kenyér is : széteső mint a korpa, fekete mint a föld és tisztátalan.3

) Még a betegek és üdülők tápláléka is rossz volt. Ebéd ideje előtt a szakácsok fogtak egy ökröt s úgyszólván szőröstül-bőröstül darabokra vágták, belökték az üstbe s mihamarább azon nedvesen odalökték a földön heverő betegek elé. S még az orvosoknak kellett vigyázni, hogy a katonák összelopkodott élelmi czikkeiket, melyeket ha már maguk nem győztek megenni, pénzért értékesítettek, el ne adják a betegeknek. Ilyenek voltak rövid vonásokban festve a tábori egészségügyi viszonyok a XYI-ik század végén. Még a XYII-ik század utolsó éveiben is panaszkodik Jacobi, hogy a ragályos betegeket nem ') Langius id. m. Lib. 7. epist. 4. s) »Neminem, plane neminem, testőr fidem, in illo nosocomio sanitatem recuperasse, sed omnes tmacum astantibus, medicis, pharmacopolis, chirnrgis, curatoribus, ceteris denique omnibus interneciva clade deletos certo sciam.« (Coberus id. m. III. 38.) s) Satirikusan jegyzi meg Coberus : »Orare qui nescit, mare naviget ; vorare qui nescit, aut cibos utcunque paratos boni consulere, militatum eat.« (Coberus id. m. III. 15.)