Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

542 TÁRCZA. Syrtibus enavigasset.« ') Továbbá az itten eltanult jó zsíros tálalása a húsoknak igen ízlett a németeknek, de ehez nem szokott emésztő rendszerük nem bírt vele megküzdeni.2) Ételeiket egyáltalán nem tudták czélszerűen elkészíteni3

) s Jordanus panaszkodik, hogy a húst gyakran csak félig főtt állapotban (semicoctio) s menten az állat levágása után fogyasztották el. Az 1566-iki járvány keletkezésének oka többek szerint épen ebben a körülményben volt keresendő.4) Alig lehetett a németeket ezen czélszerűtlen élvezetektől visszatartani, s Coberus fájlalja, hogy még a legelőkelőbbek sem hajtottak szavára, de még ki is nevették érte, különösen ha a bajt valóban nem kapták meg.5) Sőt az itt talált élvezetek annyira megtetszettek nékik, hogy eldicsekedtek, miszerint »soha még boldogabban nem éltek.« ®) Mindezt a magyarok nem tették ; hygienikus érzékük fejlettebb volt, mint a németeké. Tanúm reá a német tábori orvos, Coberus, ki azt írja a magyarokról, hogy mindenképen tisztábban éltek s egészségükre jobban vigyáztak mint az idegenek ; így már az ivóvíz megválogatásában is sokkal körültekintőbbek voltak s csak nagy szükségben ittak mocsaras vizet, s akkor is úgy, hogy fokhagymának előzetes evésével annak ártékonyságát csökkentették ; jóindulatú tanácsra még a szomjúságot is szívesen tűrték. Legjobban a »Dunamelléki benszülöttek« hajtottak szavára ; igaz, hogy a beteg németet ki is gúnyolták.7) Egy további körülmény, mely az idegenek szervezetét, azonban már a saját hibájukon kívül, igen elgyengítette, a talaj ártalmaiban keresendő. Említettük, hogy mennyi mocsár, láp volt itten, mely maláriát okozott. Ha erre vonatkozó észleleteket nem is találtam feljegyezve, azért mégis azt kell tartanom, hogy a magyarok sokkal kevésbbé szenvedtek tőle, mint az idegenek. Feljogosítanak e feltevésemre Koch nem rég közölt tapasztalatai a trópusi vidékekről, melyek szerint a hegyi néger, ha a parti vidékekre jön, maláriába esik ; ha kigyógyult belőle, immúnissá lett az újra megbetegedés iránt ; a parti néger pedig már a szülőitől örökli az immunitást. — Ugyanezeket a viszonyokat szabad feltennünk a magyarokról, a kik ez esetben a parti néger, illetve az idegenekről, kik a hegyi néger módjára viselkedhettek a malá') Coberus id. m. III. 19. ') Coberus id. m. I. 33. s) Skreta id. m. 10. *) Jordanus : De lue Pannonica. Francofurti, 1576. 232. 1. 5) Coberus id. m. III. 15. e) Jordanus id. m. 236. ') Coberus id. m. 32—33.