Századok – 1900
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - III. közl. 495
ERDÉLY POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. 507 A száműzött II. Károly ajánlólevele bizonyára emelte Rákóczy előtt a gyulafehérvári tanár tekintélyét. Láttuk, hogy Rákóczy Schaum követsége idején sem titkolta rokonszenvét a Stuartok ügye iránt. A lengyelországi katastropha után, midőn ingadozó hűségű alattvalói ellen is kellett küzdenie, azzal a szemrehányó kérdéssel fordult az erdélyi rendekhez,. vájjon illik-e az, hogy az angolok módjára mint bírák merészelnek ítélni törvényes fejedelmök tetteiről? Kegyetlen iróniája volt a sorsnak, hogy a fejedelmi jogaira büszke uralkodó, ki Cromwell jóakaróinak jegyzékébe akarta magát felvétetni s oly sokat várt a protector emelkedő szerencséjétől, most elrettentő példáúl emlegette alattvalói előtt az angolok módját,1) Nemsokára az ócsárolt angolok visszatértek a legitimitás útjára. De Erdélyben a trónokra rossz idők jártak s a fejedelmek küzdelmét megérezték az achivok. Winchelseanek, Bendyshe utódának utasításában, az angol kormány főkép a kereskedelmi érdekek ápolását köti a követ szívére. Az erdélyi fejedelemséghez való viszony említését némi habozás után egészen elmellőzte az utasítás készítője.2 ) Winchelsea nagyon meg volt elégedve konstantinápolyi fogadtatásával. A nagyvezir — úgymond — alig veszi észre a hollandi követet. A francziát naponkint megsértik, a németre gyanakodnak, a velenczeit mintegy fogságban őrzik. Egy követet sem becsülnek meg annyira, mint az angolt. Ily körülmények közt Winchelsea sajnálta, hogy utasításában oly kevés gondot fordítottak a politikai mozzanatokra. Az angol király házassága a portugall herczegnővel, Angliát a Habsburgok ellenségeinek táborába vonta. Winchelsea tehát szerette volna Kemény János fejedelemsége idején a török-német ellenkezést valódi háborúvá fejleszteni, ha kormánya nagyobb előrelátással szerkeszti utasítását. Apafy bizonyára nem tudta, hogy Winchelseanek ennyire meg van kötve a keze, midőn 1662 őszén levelet írt neki, melyben közbenjárását kéri a portán a váradi basának tűrhetetlen hódoltatásai miatt. Winchelsea sajnálattal olvasta a levelet, de úgy gondolta, hogy bárminő nagy a tekintélye, szavára a nagyvezir nem fogja megakadályozni a váradi basát a török terület terjesztésében. Ezt őszintén meg is vallotta az erdélyieknek, s mivel ezek engedelmet kértek tőle, hogy ') Olv. Kropf Lajos két közleményét. Tört. Tár, 1888 és 1889. — Chronicon Fuchsino-Lupino Oltardinum, II. k. 109 és 111 11. — Erdélyi Országgy. Emlékek, XI. k. 145. 1. !) Utasítás a Record Office-ban, és a fogalmazványok.
