Századok – 1900

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Gr. Rákóczi Erzsébet mint költő 481

492 THALY KÁLMÁN. nem mondható rossz versnek. Ügy látszik, nem is első költeménye vala szerzőjének, — kinek egyébként a kedélye egyik alapvonását képező mély vallásos érzületét is híven jellemzi; sőt még ugyanannak Diánna-i vadász-szenvedélye sem maradhatott ki belőle, megvillanván az e vigasztaló, szép sorokban : »Ád jobbat az Isten; megsárgúl az kalász, Ildiivel megvidúl az megbúsult vadász« .... A mire azután diadalmasan visszacseng még a büszke öntudattal viselt dicsőséges Rákóczi-név varázsa : »Megfordúl még egykor búsult Rákóczi-gyász !« Nem lehetetlen, hogy idővel valahonnan, — talán valamelyik horvátországi gr. Erdődy-levéltár elfelejtett, poros iratcsomagaiból, — több verse is elő fog még kerülni a két rendbeli boldogtalan házaséletében oly sokat szenvedett Rákóczi Erzsébet grófnőnek ; a ki ilyenképen korra nézve versenyre kelne, sőt régibb költeményeivel (mint e mostanival) néhány évvel még meg is előzné az irodalomtörténetünkben eddig első magyar höltönöül ismert gr. Pekry Lőrinczné, b. Petrőczy Kata-Szidóniát, * * * így szólt s eddig tart a M. Történelmi Társulat májushavi ülésén felolvasott értekezésem. Mennyire igazam vala, midőn ott a fönt bemutatott éneket Rákóczi Erzsébet nem egyetlen költeményének véltem, s az utolsó mondatban abbeli gyanításomat fejezém ki, hogy talán még több verse is fenmaradt és elő fog kerülni, — kézzel foghatóan bizonyítja az a tény, hogy egy ilyen, íme már is előkerült. Mindjárt felolvasásom után emlékezett ugyanis t. tagtársunk dr. Acsády Iynácz. ismert történetíró, hogy a Nemzeti Muzeum kézirattárában tett másnemű kutatásai közben, számos évvel ezelőtt, valami versezetére bukkant gr. Rákóczi Erzsébetnek, a melyben kis-tapolcsányi — agarait énekli meg. Ezen a nyomon indulván, dr. Fejérpataky László t. tagtársunkkal, a nemzeti muzeumi könyvtár igazgatójával, a kézirattár régi verses gyűjteményeiben tüzetes kutatást tartót-