Századok – 1900

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Gr. Rákóczi Erzsébet mint költő 481

486 THALY KÁLMÁN. Kollonics bibornok keményen fogta a dolgot Erzsébettel ; órák hosszat nyaggatta, kapaczitálta, fenyegette őt: menjen vissza szépen Szomolyánra és éljen együtt liites férjével. Am a Rákócziak leánya minderre csak a fejét rázta, — előadva viszontag a maga súlyos panaszait Erdődy György uram ellen, a kinek megalázó bánásmódját el nem tűrheti, annyit szenvedett tőle már. Kollonics nem bírhatván az akaratos asszonynyal, — utoljára haragra lobbant és reá ijesztett: kolostorba záratja öt. ha nem megy Szomolyánba. Holnapig gondolkodjék rajta: vagy Szomolyán, vagy a zárda, — válaszszon! . . . Erzsébet gondolkodott, a Rákóczi-rokonsággal is tanácskozott; és másnap nagybátran kijelenté a hatalmas főpapnak, hogy ö inkább a kolostort választja ; csak négy-öt napi szabadságot kér, hogy Kis-Tapolcsányról a szükséges holmiit felhozhassa, — azután, ha meg kell lenni, ám csukják apáczazárdába, de a férjéhez vissza még se megy! . . . Kollonics fejet csóvált ; s a makacsfejű asszony győzött : elment bíz ő Tapolcsányra, azonban állandó lakásra, s Aspremont sógor az udvarnál kijárkálta, hogy mégsem zárták kolostorba. Tiltakozott Erzsébet is, — az igaz, — bogy ő ilyesre okot sohasem adott ! íme, ilyen asszony vala Rákóczi Erzsébet. — Utoljára azonban, úgy akará a sors, 11·—12 esztendővel ezután, mégis a férje egyik horvátországi birtokán, a távoli Száva-Újváron (Novi) hajtá örök álomra bujdosó fejét, — mivel, mint hu császárpárti főúr hitvese, úgy bujdosott vala oda 1703 őszén Kis-Tapolcsányról, s épen a kedves öcscsének, II. Rákóczi Ferencznek diadallal előnyomuló kurucz hadai elől. Mikor azután az 1706-iki fegyvernyugvás alatt Rákóczi és neje, a szép Sarolta, épen a kis-tapolcsányi kastélyban, boldogságuk régi tanyáján, élveznék a viszontlátás édes napjait : jószágai kezelőjétől, b. Szirmay István békebiztostól, levelében a sóvárgott hazajövetel szándokával, megkérdezé Erzsébet : tudósítsa őt, vájjon mint érez irányában öcscse, a fejedelem, Rákóczi ? . . . Szirmay őszintén feleié: »A vér nem változott vizzé«, — úgy *) Az idevonatkozó iratokat gyűjteményemből közzé tette Szerémi.